Kiadó:
Nuclear Blast

Honlap:
www.blackstarriders.com

A Thin Lizzy kiagyalója, lelke, legfőbb zeneszerzője, énekese és basszusgitárosa mind halott. Ja igen, ez mind egy személy, aki Phil Lynott néven hagyott nyomot a Földön. A zenekar éppen harminc éve oszlott fel, és 3 évvel később Phil feloszlatta saját magát is. Volt társai azonban 1996 óta folyamatosan hakniznak a zenekar nevét használva, előbb John Sykes irányítása alatt, mostanában pedig Scott Gorham vezetésével. Előbbi formáció nekem valóban hakniszerű volt, mert Sykes magához ragadva a mikrofont is tulajdonképpen a maga képére formálta a zenekart. Gorham azonban Sykes 2009-es távozása után egy váratlan, ámde zseniális húzással Ricky Warwickot szerződtette a The Almightyból, aki torkában hordozza Lynott hangját, nevében pedig basszusgitárját. :) A szituáció tehát elég necces, így közvetlenül a háló közeléből közvetítem le ezt a teniszjátszma-szerű meccset, ami a Lizzy-fiúk és a Fanyalgók között zajlik már egy ideje.

Scott Gorham adogat, és Ricky Warwick szerződtetésével mindjárt egy ászt szervál! (15-semmi) Visszacsábítja két egykori zenésztársát, Darren Whartont, az utolsó lemezek billentyűsét és az egyetlen embert, aki Lynott mellett a kezdetektől ott volt a zenekarban, Brian Downey dobost. (30-semmi) Marco Mendoza és Vivian Campbell személyében két profi és nagynevű zenésszel egészíti ki a bandát, akik olyan "állat" csapatokban játszottak korábban, mint a Whitesnake, a Def Leppard vagy Ted Nugent, aki maga egy állat. (40-semmi) 2011 elején mutatkozik be az új felállás. A tervezett írországi nyitó koncertet le kellett mondani az éves "Vibe for Philo" napokkal való ütközés miatt. Pedig micsoda kezdés lett volna! (40-15) Az angol körút két koncertjét is megörökítették a Concert Live segítségével, majd februárban végre nyélbe ütötték a dublini bulit is. (1:0)

A Fanyalgók adogatása következik: Lynott nélkül nem Thin Lizzy a Thin Lizzy. Ebben bizony van valami. (15-semmi) De az új felállás méltó Lynott örökségéhez, Ricky Warwick hangja megtévesztésig hasonlít elődjéhez. Olyan ritka az ilyen mérvű hasonlóság, mint a fehér holló. Vagy mint a fekete ír. (15-mind) Nem más ez, mint a megélhetési bűnözés egy finomabb formája, a megélhetési haknizás - tromfolnak a Fanyalgók. (30-15) Az új felállásra senki sem mondhatja, hogy hakni formáció. Mind a sokat próbált nagy nevek, mind a mutatott teljesítmény alapján ez a csapat messze túlnőtt a Sykes-féle Thin Lizzy-korszak hakni jellegén. (30-mind) Pár hónap után Vivian Campbell kilépett és visszament leopárd szelídítőnek. (40-30) Damon Johnson nem olyan nagy név, mint Viv, ő "csak" Orianthi oldalán tolta Alice Cooper turnébandájában, de a teljesítménye nem marad el az ex-Dio gitáros mögött. (Deuce) Scott Gorham fölveti, hogy az évek alatt összegyűlt ötleteit megvalósíthatnák esetleg egy új lemez keretében. A Fanyalgók fonák röptéje meghiúsítja a pontot: Thin Lizzy név alatt? Soha! (Előny az adogatónál) Bár a kommentek szerint csak belefáradt a turnézásba, szerintem a Fanyalgókhoz csatlakozott Brian Downey is, aki kilép a zenekarból. Darren Wharton követi, így Scott Gorham marad az egyetlen ős-tag. Bukott az új Thin Lizzy lemez elképzelés. (1:1)

Új nevet és új tagokat kell választani! Ez most újra Scott Gorham adogatása. Nem akartak tribute band-szerű nevet, mint Black Rose vagy Chinatown. Ez jó. (15-semmi) De hogy a Fekete Sztár (hírnevének) Meglovaglói? Lynott forogna a sírjában! (15-mind) Az új dobos Jimmy DeGrasso, akit metál-őrültek a Megadethből ismerhetnek (1998-2002), hozzám hasonló öreg rockerek meg a '70-es, '80-as évek hard rock bandájának, Dave Meniketti Y & T-jének másodvirágzásából (1987-1997). (30-15) A billentyűst nem helyettesítik, ezzel felvállalva, hogy a stílus inkább a hetvenes évek korszakának reinkarnációja lesz. (40-15) Producernek Kevin Shirleyt szervezik be, aki olyan művészek hangzását keverte, mint a Dream Theater, a Black Country Communion, a The Black Crowes, vagy éppen az újkori Journey, a "Trial By Fire" óta. NAGY PIROS PONT! (2:1)

A Fanyalgóknál a szerva. Lynott nélkül nem lehet igazi Thin Lizzy dalokat írni - állítják. De: sok-sok slágernél szerepelnek társszerzőként a tagok, ami nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy ők hozták az alaptémát, Lynott meg csak szöveget írt rá. (Out! Új szerva.) Gary Moore egy interjúban nyilatkozta, hogy a legsikeresebb Thin Lizzy balladát, a "Still In Love With You"-t tulajdonképen ő írta, Lynott egyszerűen "lenyúlta" és a saját neve alatt adta ki, mert akkoriban Gary nem volt tagja a bandának. (Ez bizony a hálóban kötött ki. Semmi-15) Még a három muskétás (Gorham-Downey-Wharton) 2012 nyarán felveszi az új album alapötleteit demó formájában, és az elég felemásra sikeredik. (15-mind) Ricky Warwicknak nem csak a hangja Lynott-os, de annyira sikerült eggyé válni a szerepével, hogy olyan énektémákat és szövegeket ír, amiről az ember szinte el sem hiszi, hogy nem az "öreg narkós" írta beszívott állapotban. (15-30) Úgy látszik, Damon Johnson is "készült" Lynottból, mert annyira jó témákat szállít a zenekarnak, hogy bár Scott Gorham ötlete volt az új lemez, az ő évek alatt felgyülemlett dalainak nagy része kukába kerül. (15-40) A névváltoztatás és a doboscsere után már az új felállással vonulnak stúdióba a fiúk. A Suicidal Tendencies, a Megadeth és a Ministry tagság által megedzett Jimmy DeGrassotól valami hasonlót vártam volna, mint amikor a Uriah Heepben pótolták a "pótolhatatlan" Lee Kerslake-et és az "új seprő", Russell Gilbrook lendületes dobolásával új értelmet adott még a régi daloknak is, kisöpörve a veterán dobos emlékét is. De Grassoból (azaz DeGrassoból) csak egy szimpla Brian Downey-helyettes lesz. (30-40) A Fanyalgók azt mondják: öreges, lötyögős lett a lemez. Talán hiányoznak a "The Boys Are Back In Town" vagy "Don't Believe A Word" lüktetésű dalok, de a régi felvételeken is csak egy-egy ilyen "pottyant" a Lynott által inkább preferált középtempós dalok közé. És ha az új Deep Purple lemez után hallgatom meg az új Thin Lizzy (bocs: Black Star Riders) albumot, akkor bizony, ha még lenne bakelit lemezjátszóm, azt hinném, hogy véletlenül 33-asról 45-ös fordulatra állítódott a kapcsoló. (3:1)

Jöjjenek újfent Scotték és most már a dalok. A nyitó címadó mindjárt megalapozza a hangulatot. A nyári demók közül megmaradt dal refrénjét nem sikerült olyan átütőre írni, mint a régi nagy slágerek voltak, de Gorham gitárjátéka, Warwick hangja és szövege egyértelművé teszik, hogy ez bizony a '70-es évekbeli stílus egyenes folytatása. (15-semmi) Az első "szöveges videoklip" mindjárt a második nótára készült. Nem véletlenül. Phil Lynott hangja és egyedi előadásmódja mellett a Thin Lizzy másik jellegzetessége az ikergitáros dallamszólók megjelenése volt, melyet később a Judas Priest átemelt a heavy metal műfajába is. A "Bound For Glory" igazi ikergitáros nóta, amolyan "Southbound" hangulatban, de a "The Boys Are Back In Town" lendületével, és ha jobban odafigyelek, még egy kis "Jailbreak"-íz is feltűnik. A szövegben - "Elvis in the backroom and Jesus on the wall" - mintha Lynott kelne életre. És ezt a két újonc, Johnson és Warwick hozta össze! (Ez bizony egy ász szerva volt! 30-semmi) A "Kingdom Of The Lost" megint védhetetlen! Johnson második ász ütése egymás után. Simán odatehető akár az "ír kis színesek" (Black Rose, Emerald), akár a Gary Moore klasszikus (Over The Hills And Far Away) mellé. (40-semmi) A "Bloodshot" egy Gorham ötlet, melyből egy picit hiányzik az ütős refrén, de az ír hatások és főleg a "Black Rose" szólójára emlékeztető Gary Moore ihletésű kiállásos gitárjáték feledteti ezt a hiányosságot. (Love game! 4:1)

A Fanyalgók azt mondják, a lemez elfárad az első pár nóta után. Egy fenét! A "Kissin' The Ground" az "elsikált" John Sykes slágerek ("Are You Ready?", Cold Sweat") hangulatát hozza, de egy remek refrénnel van megáldva, nekem a "Waiting For An Alibi" ugrott be róla. (Semmi-15) A harmadik videoklip (az első igazi) a "Hey Judas" nótára készült, talán ez sem véletlen. Ha azt mondom, tiszta "Jailbreak", akkor nem kell ragozni tovább, mindenki érti a lényeget. (Semmi-30) A "Hoodoo Voodoo" a "Sha-La-La" dadogós hangulatát kapja el egy kis Manfred Mann-es refrénnel - Don't Kill It Carol - megbolondítva. De sokat gondolkoztam, míg beugrott, hogy honnan ismerős! Ám nyerő a párosítás. (Semmi-40) A "Valley Of The Stones" mintha a "Bloodshot" kistestvére lenne: kiállásos szólók, enyhe ír beütés, gyenge refrén. Ebből kár volt kettőt bennhagyni a produkcióban. Most már fájó a fogós dallam hiánya. (15-40) A "Someday Salvation" engem megvett kilóra. Mintha a "Dancing In The Moonlight"-ból kihagyták volna a szaxofont és a Blackmore's Night tanítását követve megcsinálták volna ugyanannak a gyors változatát. (5:1)

Érik a győzelem. A lemez végére került két Gary Moore stílusú nóta. Gary írt már dalt "After The War" címmel, Lynott meg írt neki egy másikat "Military Man" címmel. Ez a "Before The War" mintha a kettőnek lenne a keveréke. (Ász! 15-semmi) A "Blues Ain't So Bad" hangulatos lezárása az albumnak. Kábé olyan, mint mikor Gary bluesban játszotta el a "Don't Believe A Word"-öt. (30-semmi) A limitált kiadáshoz az egy órás werkfilmen kívül jár egy plusz dal, a "Right To Be Wrong". Ez valahogy elüt a többitől. Egy sima rock and roll, mint a "The Rocker". Nem több, nem kevesebb. De ellennék nélküle is. (30-15) A kiadvány (főleg a limitált digipak) szép köntösben kerül elénk, a második világháborús repülőgépek falára festett Gil Elvgren-féle "plakátlányok" hangulatos külsőt biztosítanak a lemeznek. Újabb pont Gorhaméknek. (40-15 Játszmalabda!) A tökéletes hangzás alapja a jól megválasztott producer (és fordítva: lásd Malmsteen!). Kevin Shirley munkájának hála, Lizzy lemez ez a javából, csak egy kicsit vaskosabb (nem annyira Thin). Mármint a hangzása. Az meg csak előnyére válik. (6:1)

Ezt a játszmát a Lizzy-boys - a gyenge névválasztás ellenére - még félgőzzel is, szinte rutinból hozta. Ha a következő játszmában (lemezen) meg tudják ismételni ezt a teljesítményt, már az is nagy eredmény lesz. Ha még javítani is tudnak a formájukon, az meg maga a rajongók álma. Csak ne kelljen rá újabb 30 évet várni!

CsiGabiGa