Poisonblack: Lyijy (2013)

poisonblack 13.jpg
Kiadó:
Warner

Honlap:
www.poisonblack.com

Egy erőteljes mádi borozós hétvége (melyről a beszámolóval még adós vagyok) után tértünk be a Hai Namba, Phót enni. A Pho tulajdonképpen egy erős húsleves, sok tésztával és egyéb jósággal, amit ebben a vietnami étteremben zseniálisan készítenek. Minden egyes falatnál konkrétan éreztem, ahogy tér vissza az élet az elgyötört testembe, lelkembe. Zeneileg ugyanezt a funkciót a DAD töltötte be nálam, más muzsikának esélye sem volt kiimádkozni az ágyból másnaposan. Eddig.

A "Lyijy" ugyanis kibővítette a repertoárt. Ebben érzem azt a lendületet, jókedvet, melyek a húzós riffekkel, fogós dallamokkal karöltve virtuálisan alaposan seggbe billentve ki tudnak zökkenteni az ilyenkor rajtam eluralkodó önsajnálatból, és visszacsempészik az életkedvet a tagjaimba. A Motörhead egyszerűségét a Guns N' Roses pimasz lazaságával ötvözni, meglocsolva mindezt némi modern groove-val és kellően koszos hangzással, valamint Laihila női bugyikat viselőjükről leimádkozni képes orgánumával, telitalálatnak tűnik – valami ilyesminek kellene lennie a modern stadion rocknak, szerintem.

És ilyenkor jön el az a pillanat, amikor amúgy szilárd hitem a jó ízlésemben és zenei hozzáértésemben meginogni látszik. Legalábbis, ha arra a nyolc darab fizető nézőre gondolok, aki tiszteletét tette a finnek legutóbbi budapesti fellépésén. Mostanában nem jönnek errefelé, az tuti, nincs az a koncertszervező, aki bevállalná őket ezek után. Mardos a kétely: velem van a baj, vagy csak Magyarország esik ki a zenei ízlés fejlődésének fősodrából, Európa átlagánál is jobban? Kicsit megnyugtat az a tény, hogy utóbbi – a világ, de akár még Európa fejlődésének fősodrától való távol maradás – történelmileg egyáltalán nem tekinthető elrugaszkodott föltételezésnek. Talán mégsem az én készülékemben van a hiba...

Hogy a lemezről is mondjak valami konkrétumot: folytatja azt az ívet, amit a "Drive" húzott az "Of Rust And Bones" után, azaz tovább araszoltak az ösztönösség, egyszerűség, dallamosság irányába. Bulimetal ez, modern bulimetal, amire be kell indulni és kész. Még full másnaposan is.

Kotta

Címkék: lemezkritika