Chalice: Shotgun Alley (2005)


Az az igazság, hogy a hamburgi csapat nevének "a" betűjén van még egy kis nünüke is, de a klaviatúrán ezt sehogy sem tudtam előcsalni. Ezt persze csak a pontosság kedvéért jegyzem meg, a lényeg nem is ez, hanem a produkció maga. A zenekar viszonylagos ismeretlensége ellenére már az ötödik lemezét adja ki. Azt kell mondjam, hogy a Chalice (az "a"-n azzal a kis bigyóval) tipikusan példázza  azt a bánatomat, hogy a magyar melodikus metal szintér komoly lemaradásban van még a nemzetközi másod, -harmadvonalhoz képest is. Ha a Chalice a mi kutyánk kölyke lenne, most ugrálnék örömömben, hogy végre itt egy zsír magyar banda, és nem győzném dicsérni és bátorítani őket. Ismerve viszont az európai színvonalat, tudom, hogy őbelőlük ott némethonban 12 képez egy tucatot. Pedig úgy igazából tényleg semmi gáz a csapattal. Új lemezük producere a  PC 69 basszer Dennis Ward (Khymera, Angra stb), ami egyben garancia is a kitűnő megszólalásra. A lemez első három dala (Opera Burns, Shotgun Alley, Hollywood Daze) magasra teszi a mércét. Vastagon megszólaló ritmusgitárok és kórusok, nem tolakodó, de határozott billentyűsök adnak dögös alapot Gino Naschke jó énektémáihoz. Hangja leginkább a 90-es évek legelejének LA-i glam énekeseire emlékeztet, azzal a picinykét pimasz felhanggal. Ugyanakkor a zene ennél izmosabb és inkább európai jegyeket mutat, bár a "Beyond The Light" egy tőrőlmetszett Jon Oliva (Savatage) téma, a dal szinte könyörög a hangjáért.

Sajnos, nálam fő szempont a bárdista teljesítménye. Oliver Scheen ritmusozásával nincs is probléma, szólói viszont elég kutyák. További szomorúságom, hogy a dalok átlagos színvonala a nyitó triászhoz képest némi esést mutat. Ezzel együtt azt mondom: bárcsak nekünk is lenne egy ilyen csapatunk, mint a Chalice (azzal a kis micsodával az "a" tetején).

Túrisas


(A cikk eredetileg a Rockinform-ban jelent meg.)

Címkék: lemezkritika