Honlapok:
www.menahem.net (portugál)
www.myspace.com/menahemband

Zenészek:

Lucas Marc - gitár
Lean van Ranna - ének
Murilo Marc - dobok
Jessé Aires - gitár
Israel Scates - bőgő
Guilherme Oliveira - billentyűk

2002. június 30. Yokohama, Japán. A labdarugó világbajnokság döntője. Dereng? A brazilok megverték a németeket 2:0-ra, s miután 100 százalékos teljesítménnyel megszerezték 5. világbajnoki címüket nem magukat, közönségüket, nemzetüket ünnepelték, hanem a pálya közepén összekapaszkodva, imádkozva adtak hálát Istennek. Fölemelő pillanat volt; még a cinikusok is megéreztek valamit abból, hogy az ember térden állva mindenki más fölé tornyosul. Még a világnézetileg elvileg "semleges" (micsoda marhaság!) kommentátorok, a gúnyos európai sajtó sem merte ócsárolni ezt a magasztos gesztust.

Szó sincs róla, hogy ez a blog arculatot váltott volna, s ezentúl sporteseményeket véleményezne. Egyszerűen önkéntelenül is ez az analógia ugrott be, amikor meghallgattam a brazil Menahem bemutatkozó albumát. Egy fiatal, erősen keresztény ihletésű progresszív metál bandáról van szó (amolyan brazil Stryperről, vagy Narniáról) akiken a megszeppentség vagy zenei éretlenség legkisebb jelét sem hallani. Ilyen erőteljes hangzás és kiváló hangszeres teljesítmény mellett, aki a vallásos szövegekbe beleköt - kivéve talán a tényleg túl direkt, megzenésített apostoli hitvallást (Creed) - az vagy retardált, vagy a kommunista Állami Egyházügyi Hivatal valamely konspiratív irodájában szocializálódott.

Kézenfekvő, hogy a Dream Theater mellett az egyik legnagyobb zenei példakép éppen a "hazai" Angra. A Menahem-ben is két rendkívül tehetséges gitáros csűri-csavarja, és az énekes, van Ranna torkában mintha Tobias Sammet (Avantasia) és Patrik Johansson (Astral Doors) veszett volna el néhány jellemzően Bruce Dickinson-os manírral. A keverés lehetne jobb is, a lábdobok néha már a frontális lebenyemen csattognak, és a közepek valahogy hiányoznak, persze ez lehet koncepció is. Azért remélem, hogy a jövőben a mérnöki munka is lesz olyan igényes, mint a zeneszerzői teljesítmény.

A Menahem egy Isten-áldotta, tehetséges csapat, bár nyílt tekintetű kereszténységük és brazil mivoltuk miatt komoly hendikeppel indulnak. Csak annyit mondhatok, ha a muzsikájukat saját érdemei alapján ítéli majd meg az "átkos" zeneipar, fog még ez a szekér egy-két kört futni... vagy nem...

Tartuffe