Kiadó:
My Kingdom Music

Honlapok:
www.myspace.com/auraonline
www.members.xoom.alice.it/auranet/

Zenészek:

Giovanni Trotta – ének, dobok
Angelo Cerquaglia - bőgő
Diego Corini - gitár
Francesco Di Verniere – billentyűk

Az Aurá-ban négy tökéletesen ismeretlen és már nem is túl fiatal dél-olasz zenész tömörül, akik egyáltalán nem tekinthetők kezdőnek a szakmában. Taljánjaink 1996 óta zenélnek együtt, de még senki sem figyelt föl rájuk igazán. Eddig minden lemezüket saját maguk producerelték, s ennek valószínúleg egyenes következménye, hogy a hangzás és a keverés (főleg ami a gitárt illeti) enyhén szólva nem tökéletes. Egyébként kifejezetten retrós, a '70-es évek nagy progresszív bandáit idéző atmoszférikus hangzás jellemző rájuk (a Black Bonzo és a Presto Ballet vénájára). A kompozíciókat a lassabb, középtempós témák uralják - így itt inkább progresszív rockról, mint metálról van szó.

A csapatban furcsamód a dobos énekel, akinek hangja és stílusa bizonyos manírjaiban hasonlít a mi BZ-nkre (ex-Stonehenge, Wendigo). A nagy olasz átlaghoz képest az angol kiejtése nem katasztrofális, bár jónak sem mondható. Sajnos a gitáros finoman szólva középszerű és progresszív zenékben ez azért nagyon "disszonáns" tud lenni. Könnyen kilóg a lóláb, illetve a fakéz. Itt inkább a billentyűk dominálnak, és Di Verniere nem is retten meg a rá háruló feladat súlyától: ízes, hangulatos, olykor erősen jazz-es témákkal színezi a dalokat.

A lemez ékes bizonyítéka annak, hogy az olaszoknak jó érzéke van a dallamokhoz. Könnyed, fülbemászó, szinte lírai a vokális megközelítés. Ha nem szólna ilyen rettenetesen, szelídebb pillanataimban elő is venném az anyagot, bár akkor is inkább az elejét hallgatnám (különösen az első számot: "At Opened Eyes"), mivel a végére egy kicsit megül az egész.

Tartuffe