Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.shadrane.com
www.myspace.com/shadrane

Zenészek:

Vivien Lalu – billentyűk
Joop Wolters – gitár
Göran Edman – ének
Matt Bissonette – bőgő
Greg Bisonette – dobok

Vendégzenészek:

Henrik Båth – ének
Björn Jansson – ének
Virgil Donati – dobok
Gary Wehrkamp – billentyűk
Alex Argento – billentyűk
Marco Sfogli – gitár

Némileg talán szokatlan a zenészek listáján a billentyűst szerepeltetni először, de jelen esetben erre megvan minden okom. A Shadrane ugyanis Vivien Lalu személyes projektje, aki korábban a Mind’s Orchard nevű francia progresszív formációban nyüstölte a billentyűket. Lalu kiemelt pozíciójánál azonban lényegesen föltűnőbb, hogy milyen hatalmas nevek szerepelnek a fölsorolásban! Még a legszenvtelenebb nehézfém-hívőnek is azonnal hevesebben kezd dobogni a szíve!

Lalu egyébként a progresszív heavy metal szerelmese, olyan bandák bűvöletében él és alkot, mint a Dream Theater, SymphonyX, vagy a Devin Townsend Band. A műfaj sok más produktumához hasonlóan a "Temporal" is egy concept-album; a meglehetősen szövevényes történet a második világháború Csendes-óceáni hadszínterére vezet bennünket és a szerelem, valamint a gyilkos féltékenység érzéseit boncolgatja. Az események kurtán-furcsán érnek véget, így biztosra vehetjük a folytatást.

Nemcsak a sztori súlyos, de maga a zene is. Most nem a hangzásra gondolok, ami szerintem lehetne egy árnyalatnyit "kövérebb" is, hanem inkább arra, hogy az anyag nagyon nehezen adja meg magát. Nyilvánvalóan nem első hallgatásra kell megítélni (amit egyébként is hebehurgyaságnak tartok), de a dallamok nem olyan nagy ívűek, hogy szinte meg lehessen lovagolni őket. Számomra az egész leginkább Daniele Liverani "Genius" trilógiájához hasonlít (ez áll a számok közötti átvezető narratívákra is, amikből jelen esetben szerencsére kevesebb van). Ugyanakkor eszembe jut az idei év júniusában megjelent Amaseffer album is, amennyiben – a tematikus egység ellenére – itt is hiányolom a zenei koherenciát.

Jóllehet a lemezzel birkózni kell egy ideig, a projektben föltűnő gigászi nevek garanciát jelentenek a zenei minőségre. Ha Lalu projektje nem generál majd túl nagy érdeklődést, akkor az biztosan nem a gyenge hangszerkezelésnek lesz köszönhető. Azt ajánlom, csak az kezdjen hozzá, aki nem a gyors numerákhoz szokott, hanem kapható a hosszas előjátékra; hajlamos arra, hogy cirógassa-dédelgesse választottját.

Tartuffe