Erős a vérzésed? - Kérdezd a Libresse szakértőjét! Na végre! Mint békára toll, úgy hiányzott már egy kis kötelező reklám ide a blogunkra, brrrrr!

Nagyon régóta esedékes ez a nóta ebbe a rovatba (bele). Egészen pontosan azóta, mióta (Pali pilóta...) beszereztem a Júdás pap "Rising In The East" DVD-jét, és teljesen elkészültem attól az erőtől, ahogy elővezeti a csapat ezt a 30 éves  klasszikust.  Mindehhez egy csodálatos  színpadvilágítást képzeljünk el, ami kiemeli az epikus power líra egyik rocktörténelmi ékkövének zenei ragyogását.

A Zene igazán arról ismerkszik meg, hogy az idő nem talál rajta fogást. Amit 10-20-30 év után már megmosolygunk, az soha nem is volt az, csak valamiféle pótlék, aroma, adalékanyag, amit mesterségesen kapnak a népek, hogy azt gondolják, részesültek abból a természetfeletti ajándékból, amit mi - a kiválasztottak - zenének nevezünk. Becsapottak ők, de kicsit talán meg is érdemlik.

Kevés ilyen drámai erejű dal született a metal/rock történelemben. Hogy éreztessem e kijelentés súlyát, megemlítem a Metallica "One" című alapvetését, ami a "Beyond..." egyenesági leszármazottjának tekinthető, mind dalszerkezetét, mind mondanivalóját tekintve.

A BTROD egy élettől és az őt körülvevő világtól megfáradt ember történetét énekli meg, aki a nyomasztó jelenből egy sajátos, kómaszerű állapotba menekül, ahol már semmiféle kapcsolata nincs senkivel és semmivel, mégis, sőt inkább ezért, csak végtelen békét, biztonságot és nyugalmat érez egyedül, a saját világában. "Egyedül a saját világában"  Metallica: One. Ugye, van egy kis áthallás?

A nóta éppen 30 éve megjelent Stained Class lemezen szerepelt, és nem is lett volna a Judas Priest igazi, tökös metal banda, ha egy-két életunt kreténnek köszönhetően nem keveredik egy jó kis perbe, gyilkosságra felbújtás vádjával. A fiatalok ugyanis azt gondolták, hogy a BTROD egyenesen felhívás keringőre, és nincs is jobb megfejtése a dalnak, mint egy laza délutáni teátrális öngyilkosság, gondosan involválva persze a zenekart is a búcsúlevélben, felesleges és természetesen felmentéssel záruló bírósági eljárással megkeserítendő és megnehezítendő  a következő néhány évüket.

Lehet ugyan mondani, hogy tetszettek volna inkább életigenlő szövegeket írni, bár ha engem kérdeztek, most így az év végi munkahelyi prés alatt én is  sokkal jobban vágyom a kómás egyedüllétre, mint mondjuk Beach Boys nótákat hallgatni...

A dal ereje lírai és energikus, robbanásszerű részek váltakozó feszültségében teljesedi ki, és tényleg minden pillanata csodálatos. A közepén (Tipton) és végén (K.K.) eljátszott két régisulis gitárszóló pedig annyira szépen fogalmazott, hogy mai napig hangról-hangra játsszák koncerteken. Halford énekét és sikolyait nem méltatjuk, megteszi ezt helyettünk teljes életműve.

A Beyond The Realms Of Death össessségében azért jóval több, mint aktuális kedvenc. Örök klasszikus.

Túrisas