Milyen is ez a lemez? Olyan, mintha visszarepülnénk az időben 25 évet, és meg sem állnánk az öntudatára ébredő német metal harmadvonaláig.

Az első kezembe kaparintott 1984-es német Metal Hammer jutott eszembe. Már akkor is gyanúsan méregettük a promó CD tasak hátulján pózoló Stormhammer arcokkal kísérteties hasonlóságot mutató elszánt (értsd inkább röhejes), bajszos germán fejeket, a feltörekvő hazai zenekarokat bemutató oldalakon. Pedig akkor még nem kellett sok a megfeleléshez, (majdnem) elég volt egy rojtos bőrnadrág, egy koponya, és egy betorzított gitár.

Szinte éreztem, hogy ilyen ótvar kiállással már nem lehet zeneileg sem magasra törni. A hangzás és a eurometal meets NWOBHM dalok elővezetése megintcsak nem feledtette az időutazás érzését.    

Tehát egy igazi retró anyaggal állunk szemben? Hát, úgyis lehet mondani. De ez inkább penetráns, és akkor azokat sem kergetjük hamis illúziókba, akiknek megdobban a szíve a divatos kifejezés hallatán.

Azért védelmükben szögezzük le gyorsan, hogy egy poszton sem annyira kétségbeejtő a produkció, hogy a térdünket csapkodjuk a röhögéstől, sőt még azt is megkockáztatom, hogy a magyar heavy metal élvonalba is ráncmentesen tudna belesimulni a Stormhammer. Viszont ami 1984-ben esetleg még ígéretes lehetett, az 2009-ben, három lemez után, nekem édeskevés.

A forradalom jele? Na ne vicceljünk már!

Túrisas