Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Dream Theater: Black Clouds & Silver Linings (2009)

2009.05.22. 13:26 | Dionysos | 7 komment

 
Nézd, ezeken megint nincs sapka!

Ha egy hosszú, nehezen emészthető, odafigyelős lemezt készítenek (Systemathic Chaos), akkor megy a jajveszékelés, hogy ez már csak öncélú zene-bűvészkedés, ahol nem is volt szempont, hogy dalok készüljenek, ha most a megfogalmazás tömörebb és érthetőbb, és a dallamok akár első hallgatás után is ragadnak, már kész az előre lefőzött, konyhakész válasz: sablonos, kisujjból kirázott rutinmunka. A konklúzióban viszont mindig ott a középszerűség konszenzusa: rájuk férne már egy kis pihenés. Ez is persze csak addig tart, amíg el nem mennek pihenni 5 évre, mert akkor azt kell majd a fejükhöz vágni.

A Dream Theater a metal zenekarok legtöbbjével egészen egyszerűen nincs azonos súlycsoportban. Ha ők "rossz" lemezt készítenek, az is egy sajátos kontextusban kell értelmezni (kevésbé zseniális). Én pl. nem rajongok különösebben az Octavarium albumért, de most őszintén, mondjam rá, hogy gyenge, hogy aztán a címadó nótát meghallgatva süljön lefelé a bőr a pofámról?

Éppen csak napvilágra került néhány részlet az új lemezről, és hogy stílszerű legyek, már gyülekeztek is a fekete felhők. A hangminták is elégségesnek bizonyultak a régi nóta eléneklésére szakosodott kórusnak: pihenniükkéne - pihenniükkéne - pihenniükkéne… Szerencsére most is leszarják.

A kórusnak és a világnak (choro et orbi) mondom: nálam ezek a dalok kivétel nélkül működnek. A továbbra is elképesztő zeneiség mellett megjegyezhetőek, énekelhetőek - horribile dictu - egyszerűek a dallamok, sőt ezúttal sokszor még a hangszerszólók és zenei betétek közben sem érzem, hogy a bár hangyafasznyi, de megfelelő műszerekkel azért bemérhető zenei és hangszeres képzettségem szolgáltatta mankók nélkül kicsúszna a lábam alól a talaj.  A "The Best Of Times" csodálatos (és szerencsére hosszú…) gitárszólója például egy olyan pofonegyszerű, de hatásos (a kórus szerint hatásvadász) zenei alapra készült, amilyenre kezdő gitárosok szoktak gyakorolni, - hja, nyilván nem egészen így…

Meglepően gyorsan ér véget a csaknem húszperces, nagyszerű "Count Of Tuscany" is, amely ebből következően megintcsak nem egy bejárhatatlan zenei labirintus. Szintén az ellen-kórus repertoárjában szereplő kifogás a saját, önálló hang elvesztése és idegen tollakkal (Metallica, Muse, stb.) ékeskedés. Elismerem, nem minden alapot nélkülöző kritikai hang ez, de csendben azért megkérdezem, akkor miért hasonlít a "szakma" mégis kényszeresen, majdnem minden, úgymond progresszív zenekart a Dream Theater-hez.

Felbukkan most is pl. a Pantera, egészen konkrétan a "Walk" riffje (Nightmare To Remember), de annyira önálló életet él, egy teljesen új személyazonossággal, hogy csak a szánalmas kisszerűség bélyegét nyomná magára az, aki ezzel a váddal nekiugrana a szélmalomnak.

Maradt Rudess. Sajnos, Jordan, nem tudlak megvédeni a kórustól. Igazuk van. Ezzel a billentyűparkkal (vagy inkább billentyűs hangszerekre emlékeztető mutánsokkal) elkövetett szónikus visszaélés tényleg sokszor nehezen tolerálható.  Csak kissé vígasztal, hogy még így sem vágtad haza a lemezt. Valamit viszont ezzel rövidesen kezdeni kell, mert már sokan (nem csak a kórus) és jogosan hörögnek. Zseni vagy persze te is, ezt egy percig sem vitattuk.

Összefoglalva: A Dream Theater már nem forradalom, mint az Images..., vagy az Awake idején. Sablonos, sőt kiszámítható megoldásaik is vannak, de ezt magukhoz mérten, egy magasabb zenei létezési forma keretein belül gyakorolják. Ezért lesz a kórus hangja még akkor is hiteltelen, szánalmas és megmosolyognivaló, ha egyébként néha igazat is mondanak. 

Túrisas

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr351137347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2009.05.22. 14:24:09

Milyen jó, hogy honvédelem napja van, oszt itthon lévén, tudok írogatni.
Teljesen egyetértek a DT-vel kapcsolatos kritikusi attitűd hamisságának kiemelésével, nem tudom, de valahogy hozzátartozik a metal öntudathoz az, hogy ha valami sikeres, akkor jó nem lehet, a szakrtői léthez pedig hozzá tartozik a "bazze, ti nem halljátok, menyire szar ez?" hozzállás kvázi elitista hülyesége.

Én a progresszív hokizást csak egy bizonyos ideig viselem el, de most nem érzem, hogy az új DT album tele lenne vele - ugyanúgy, mint az Octavariumnál, sőt, megközelítésben elég sok rokonságot vélek felfedezni az említett albummal. A The Best of Times a maga hetvenes évekbeli francia romantikus filmzenés hangulatával szerintem simán felfért volna koncepcióban és dallam megközelítésben az Octára.

Egy dolgot még érdemes lene megjegyezni: az utolsó szám billentyűs betéte tiszta Vangelis, amolyan Szárnyas Fejvadász módjára.
Mondjuk én meg a Pantera rifet nem ismertem fel, mert nem hallgattam agyon őket.

Dionysos 2009.05.22. 15:00:04

Semmi szín alatt sem lehetne azzal vádolni, hogy tagja vagyok annak a bizonyos "kórusnak". Azért mégis gyanítom, hogy az elképesztő mennyiségben szállított zene hátterében Portnoy kényszeressége és munkamániája áll. Azt sem lehet elvitatni, hogy sok-sok munkának van alja is; még akkor sem, ha a DT esetében az alja is az átlag teteje.

Egyébként nincs gáz ezzel a lemezzel, bár a "Systematic Chaos" szinvonalát szerintem nem üti meg. A Rudess-re vonatkozó megjegyzést pedig messzemenőkig támogatom: Én átlagban úgy hetente elsiratom Kevin Moore-t, nemcsak a távozása, hanem az azóta végzett emészthetetlen munkája miatt is.

A bónuszként hozzácsapott Rainbow féle "Stargazer" földolgozása azért merész dolog volt. Egyrészt egy hibátlan örökzöld rock himnuszrról vagyon szó, másrészt LaBrie (bár neki is megvan a saját stílusa, kompetenciája) fényévekre van Diótól, főleg annak 70-es évekbeli önmagától.

garael 2009.05.22. 17:41:16

@Dionysos:A Stargazer feldolgozás valóban nem lehetett sikeres, hisz a nóta elsősorban vokálcentrumú, és csak másodlagosan van az instrumentalizmusnak szerepe, még akkor is, ha a hangszereseket ugye nem kell bemutatni az elit előtt.

Ha jó Stargazer feldolgozást akarsz hallani, ajánlom JOrn Lande egyik szereplését, a Mundanus Imperium nevű bandában, azt hiszem, hogy az eléri az eredeti színvonalát.

Mandras 2009.05.26. 20:58:27

Biztos lesznek az albummal kapcsolatban fanyalgók. Kérem a fanyalgást mellőzni. Ez egy mocsok jó lemez.

feketehun 2009.06.24. 12:22:01

Többé-kevésbe meglepetéssel olvastam kritikákat az új lemezről. Egyfelől számítottam az automata fanyalgásra a régi témák-új verzióban-effektus miatt (egyébként ez a kritikusok részéről sem jelez valami nagyfokú kreativitást), de másfelől nem tudtam elképzelni, hogy valaki őszintén tudjon bármi negatívat mondani erre a lemezre.
Én teljesen kifeküdtem tőle. Minden, ami rossz volt az elmúlt 3-4 lemezen, az most visszatért, de olyan megújulás után, hogy minden egyes momentum, ami korábban idegesített, most annyira tetszik, hogy arra jelzőket sem találok. Szerintem az évezred eddigi legjobb Dream albumát hallgathattam meg, elképesztő, fantasztikus, még Dream-es viszonylatban is megdöbbentő a lemez.
További pozitívum, számomra hogy a The Shatteres Fortress után sokkal szívesebben fogom hallgatni a "pentalógia" korábbi darabjait, amelyeket korábban kevésbé szerettem, de a záró darab most egységbe foglalta őket, és mintegy felerősítette zsenialitásukat.
És a feldolgozások is nagyon tetszettek.

Odabasz az egész album.

Pandeamonium 2009.06.26. 11:00:29

Túrisas!

A fenti DT kritikát csak most volt alkalmam elolvasni... Ez egy kiváló írás, gratulálok! Humoros, intelligens, laza és - amit a hazai (rock)zenei kritika-palettáról nagyon hiányolok, hogy - a recenzor ÉRTI ill. ISMERI a magyar nyelvet!
Az album pedig... Annyian kivesézték már, én most tartózkodom. :-)

Üdv!
Mike (HR Magazin)

nikodémus 2011.01.17. 10:40:17

Kicsit sokat foglalkozik az író a "kritikusi táborokkal", de alapvetően egyetértek, nem rossz album ez tőlük. Egyetlen szám szól igazán nagyot, az utolsó.