Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Illusion Suite: Final Hour (2009)

2009.07.24. 12:43 | Dionysos | 2 komment

Kiadó:
Limb Music

Honlapok:
www.illusionsuite.net
myspace.com/illusionsuite

Zenészek:

Bill Makatowitz - ének
Oyvind V. Larsen - gitár
Ketil Ronold - billentyűk
Dag Erik Johnsen - bőgő
Roger Bjorge - dobok

Emlékszem, hogy valamikor még 2006-ban, nem sokkal a Circus Maximus fantasztikus első albumának, a "The 1st Chapter"-nek megjelenése után olvastam egy interjút Mike Eriksen énekessel, aki azt nyilatkozta, hogy a Pagan's Mind és a Circus Maximus mellett még más izgalmas dolgok is történnek a norvég progresszív metál világában. Hivatkozott például egy nagyon tehetséges, föltörekvő fiatal bandára, az Illusion Suite-re. Akkoriban még csak egy saját kiadású EP volt elérhető "The Adventures Of Arcan" címmel (2006), amely kissé nyers, bár kétségkívül ígéretes anyagnak tűnt. Azóta szinte meg is feledkeztem a csapatról.

Ilyen előzmények után érthető, hogy amikor váratlanul kezeim közé akadt a hivatalosan csak augusztus 7-én megjelenő debüt anyag, erőt vett rajtam az ilyenkor szokásos izgatottság. Nem titok, hogy fanatikus rajongója vagyok a norvég progresszív zenekaroknak, és az Illusion Suite szinte olyan, mintha a Circus Maximus kistesója lenne (a Haugen fivérek és Eriksen már az EP fölvételén is segítették a tehetséges honfitársakat). Stílusban, dallamvilágban, zenei megközelítésben nagyon közel állnak a CM-hez, talán túlságosan is közel, amit csak fokoz, hogy Bill Makatowitz hangja kísértetiesen hasonlít Mike Eriksen-ére. Bill egyébként nagyon komolyan készülhetett a világközönség előtti bemutatkozásra, mert korábbi teljesítményéhez képest érezhetően sokat fejlődött. Néhány dalban egy-két sor és refrén erejéig (szerencsére csak diszkréten) kisegíti egy bizonyos Isabel nevű hölgyemény is. Részemről ennyi elég is a női vokálokból.

A lemezen egy az egyben hallható a 2006-os EP teljes anyaga (4 nóta, köztük az epikus hangvételű, 15 perces "The Adventures Of Arcan"-nal), de szerencsére teljesen új fölvételekről van szó, újrakeverve Marcus Teske németországi stúdiójában (Basement Studio). A vadi új dalok szerintem jobban sikerültek és ez vérmes reményekre jogosít föl a zenekar jövőjét illetően. A "The Wire" igen erős kezdés; kicsit karcosabbra vették a figurát (ez vonatkozik Bill hangjára is) és a továbbiakban is ezt a vonalat lenne érdemes követni. Az "A Ghost From The Past" szakasztott olyan, mintha csak a CM "Isolate" lemezéről maradt volna le (2007, kritika itt). A "Scarlet Skies" videóját pedig meg lehet skubizni técsűn (itt).

A norvég progresszió rajongói között az Illusion Suite aratni fog; ideális vigasz addig, amíg a CM új lemeze megjelenik (a szájberpletyka szerint még ebben az évben, de én kétkedem). Már régóta egy közös Pagan's Mind, Circus Maximus turnéról álmodok, hátha elhozzák magukkal az Illusion Suite-et! Milyen ütős egy koncert lenne mán!? Álmodozás közben pedig tovább ízlelgetem a "Final Hour" komplex, de szerethető szerzeményeit. Ki tudja? A végén még fölkéreckedik igyenöst a Top 10-be!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr291264966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Johnny R. 2009.08.02. 01:25:23

Ki a hölgy a lemezen?

Dionysos 2009.08.02. 15:54:46

Valami Isabel. Én is csak ennyit tudok.