Áldott Karácsonyt kívánunk valamennyi olvasónknak, akik megtisztelnek bennünket azzal, hogy rendszeresen (vagy rendszertelenül) ellátogatnak blogunkra.

A következő évben is folyamatosan nyitva tartunk, bár kettecskén nehéz, sőt egyre nehezebb felvenni a versenyt az irdatlan zenei kínálattal.

A képen egyébként a szerzők coming out-ja látható, így nézünk ki valójában. Én középen, büszkén, Tartuffe a kislány feje fölött, bárgyú félmosollyal az arcán látható...

Túrisas

Ez persze csak tréfa. Valójában teljesen másképp nézünk ki. Most az ünnepek előtt úgy éreztük, hogy illene végre fölfedni igaz valónkat, és kilépve az írói álnevek mögül, vállalni valódi fizimiskánkat. Szóval itt egy archív kép Túrisas első föllépéséről szólógitárosként. A dolog nem volt sikertelen, hiszen nem volt panasz a megszólalásra és egyetlen hallgató sem sétált ki az előadás alatt (sajnos utána sem):

Ideje, hogy én is föladjam az anonimitás jótékony álarcát. A vallási szemfényvesztés megtestesítőjeként (innen a Tartuffe név) természetesen egy reverendás képemet választottam, amelyik éppen azt a pillanatot örökíti meg, amikor szétcsapok a diszkós patkányok között.

Már nem emlékszem pontosan, hogyan kezdődött. Ha nem csalódom, tettek valami tiszteletlen megjegyzést Steve Vai gitárjátékára.  Általában békés természetű ember vagyok, de  bizonyos gombokat nem érdemes nálam nyomogatni. Természetesen a pofonokat nem a technós Kraftwerk hasonmásoknak szántam, hanem a bennük lakó gonosz és tudatlan léleknek...

Tartuffe