Nem az első kritikámat írom, és szerénytelenül azt is meg kell állapítsam, hogy adott a Jóisten némi tehetséget az íráshoz, kiváltképpen, ha az íppeg egy lemezkritika, leginkább hard rock/metal témakörben.

De hogy az alázatosság erényét is gyakoroljam, azt is elárulom, hogy írtam én már (igaz, egyetlen egyet) bődületes baromságot is, ráadásul az egyik kedvenc gitárosom bandájáról. Igen, ez a BLS "Shot To Hell" lemezéről született, amit rögtön a következő szavakkal reagált le egy "Soma" nevű olvasó: "Vazze, hogy mennyire kurvára nagy baromságokat írtál, hihetetlen. Ez nem reális ismertető, hanem némiképp elfogult magánvélemány."

Hiú tud lenni az ember, meg önérzetes, így megkértem, hogy ugyan tegye már meg a kedvemért, hogy kifejti, miben (nem) tévedtem. Na, ez volt a baj, ugyanis kifejtette. Az elolvasás után pedig nem tehettem mást, mint elismerni, igaza van. Kurva szar érzés ám, főleg ha az ember nem küszködik önbizalomhiánnyal, meg tetszeleg a rockszakértő szerepkörben.

Itt a válasza, amelyből kiderül, hogy tényleg lövésem sincs a stoner stílushoz, mert még most is hajlamos vagyok így gondolkodni, megjegyzem teljesen szakmaiatlanul.

"Poszt-grunge megközelítés - na, pl. egy-egy ponton az énekben ugyan felbukkan az AIC jellegzetes dallamvilága, de nem zavaróan, ellenben a zenének mint olyannak vajmi kevés köze van bármiféle grunge zenei világhoz. Halgattál te valaha grunge zenét?! Aztán: a nyitónótán túljutni kifejezett kín volt... Ha a Mafia nyitónótája tetszett, ezzel nem tudom mi a problémád. Ugyanaz a tökös, Zakk féle súlyos riffel zúzó igazi stoner ízű metal, ami miatt korábban is lehetett szeretni, ahogy most is, főleg, hogy énekileg igen sokat fejlődött a csávó. Nem csinál sokkal többet, mint legutóbb, de ki nem szarja le, ha azt viszont jól? Az persze, hogy mi a jó, az szubjektív, tudom. De ha egyszer jó volt, most miért kín?

Harmadjára: több ízben emlegeted a "Pride & Glory"-t, ami valóban zseniális, azonban ez itt a BLS, nem a "Pride & Glory", függetlenül attól, hogy mindkettőben Zakk a nótafa. Ilyetén módon nem tudom, miért hivatkozol arra, hogy a P&G mennyivel jobb volt, és hangulata, meg fú, meg hű, a két dolognak nem sok köze egymáshoz. (Nem szó szerint idéztelek, még mielőtt erre ugranál rá, de az ismertetőből kb. ez jött ki.) A komának igen jellegzetes stílusa van, amit azonnal fel lehet ismerni, azonosítható. Ha Ozzy mellett nem tud tévedni, akkor olyan dalokkal, amik akár ott is szerepelhetnének, itt most miért csak laposnak ítélt a teljesítmény?

Mindezt persze nem azért írom, mert meg akarnék bárkit győzni, ha nem tetszik ez a lemez, hát nem tetszik. Egy objektív lemezismertető viszont olyan - szerintem -, amely az adott albumot mutatja be, írja le, reálisan, attól függetlenül, hogy az adott kritikus elhivatottja-e az adott előadónak. Ez az ismertető azonban totál másnak írja le a lemezt, mint amilyen valójában. Mintha nem is ugyanazokat a dalokat hallottuk volna. És még csak akut BLS buzi sem vagyok..."

A végén persze a kegyelemdöfés, ahogy kell egy elegáns kivégzésnél... És hogy lesz ebből aktuális recenzió? - Sehogy, a BLS nekem nem megy. Most is csak azt érzem, hogy iszonyat dög, meg azt, ha a lábamra esne, szilánkosra zúzná olyan súlyos. De nekem homogén, hiába vannak lírák is. Képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy a  metal-előember az ő tudásával és igazságügyi riffszakértőként ezeket a dalokat a próbateremben tízesével tudná gyártani, akár naponta, és még csak sokkal több sört sem kellene fogyasztania (ez emberileg egyébként is szinte már lehetetlen) a megnövekedett elvárások miatt.

Hallgassatok inkább Somára, akit ismeretlenül is üdvözlök, - neki lesz igaza.

Túrisas