Az idődilatáció jelenségét figyelhetjük meg ismételten, ezúttal a magyar Invader nyolcszámos EP-jén keresztül. Fizikában kevésbé járatos rockrajongóknak emlékeztetőül; Az idődilatáció az a relativisztikus jelenség, amikor két különböző vonatkoztatási rendszerből figyelve eltérés lép fel az idő múlásában. Einstein szerint egy gyorsan mozgó űrhajóban elhelyezett óra rövidebb időtartamot mér, mint a Földön hagyott, nyugalomban lévő óra. Állítólag így van, nem tudom, az viszont igen, hogy a magyar heavy metal zárt rendszerében mindez tökéletesen megfigyelhető.

A mozgásban lévő nemzetközi heavy metal elmúlt 20 évének változásaiból a lelassult magyar mezőny a saját (relatív) időkoordinátáiban létezve és alkotva nem sok mindent vett észre, de legalábbis nem hallatszik, ez biztos. Nálunk teljesen természetes, hogy 1991-ben megjelenő Pokolgép lemez "Adj új erőt" dalának költői első sorát, "Villámok vágtatnak felhőkön át" viszonthalljuk az Invader bemutatkozó EP-jén, ráadásul ugyanabban az euro-metal felfogásban, szinte ugyanazzal a hangzással.

Szerintem ez már kicsit kínos, azzal együtt, hogy érteni vélem azok hangját is, akik büszkék arra, hogy kedvenc műfajunk ellenáll az idő múlásának. Na, de ennyire??? Nem kell ahhoz a múltat megtagadni, hogy zeneileg frissek legyünk. Az értékek megszüntetve megőrzése is működőképes tud lenni, sandítsunk csak kicsit Skandinávia felé. És igenis dühös vagyok, amikor azt látom, hogy a Firewind (azóta Gus G. már Ozzynál penget, ugye…) hazai koncertjén alig lézeng néhány ember, a zenész-szakmából szinte senki, pedig ilyenkor aztán csekkolni lehetne, hogy tradicionális metal és tradicionális metal között is tud égbeszökő különbség lenni.

"Mindösszesen" ennyi gondom van az Invaderrel is. Nachladal István személyében a hazai énekesek egyik legjobbja van velük, muzsikálni is megbízhatóan tudnak, de valahogy reménytelenül az időcsapda foglyainak érzem őket. Minderre még ráadásul rá kell számolnunk az abszolút nulla pontos zenekari logót is.

Túrisas