Az underground metal életben némi földindulást okozott a  hír, hogy a magyar doom szinte kizárólagos letéteményesei, a Holdampf/Füleki "álompáros" hosszú évek közös munkája után más-más zenekarban keresi tovább a boldogságot. Na, ezért a mondatomért kapnék Fülekitől a fejemre a Gibson SG-vel. Megjegyzem, jogosan.

Boldogság, itt? Annyi tudatosság volt azért a szóhasználatban, hogy a WOS zeneileg érezhetően egy új irányba indult el. Nem éles ugyan a kanyar és "boldogság" továbbra is csak annyi található a dalokban, mint amennyi boldogságot hoz a húsvéti feltámadás öröme a jeruzsálemi főrabbinak (a WOS legutóbbi lemezének bibliai utalásaival összhangban), de a leszegett fejű búskomor "dúmság" azért hígulni látszik.

Az új énekes, az ex-Stardrive dalnok Cselényi Csaba torka rockosabb mint Holdampf Gáboré. Személy szerint én ezt nem bánom, mások viszont pont ezért békülnek nehezen az anyaggal. És azt sem tudom elhallgatni, hogy Cselényinek is gyúrni kell a jövőben nagyon hangszálra, mert a nyitó "Hungry Spirits" alatt egy-két sorvégi kitartott hang olyan bizonytalan, mint az otthonszülés kimenetele Geréb doktornővel.

Az eddigi ortodox doom hagzásba tehát most némi hard rockos jelleg is került, de Füleki "Iommi-1" Sándor és Kemencei "Iommi-2" Balázs gitárosok málhás riffjei és ízes szólógitárjátéka természetesen maradt olyan feelingesnek, amilyennek eddig is megismertük. Végig magas színvonalú produkció, jó dalokkal. Tetszik.

Túrisas