Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

HARD: Even Keel (2011)

2011.04.27. 18:50 | Dionysos | 6 komment

Kiadó:
BLP Music

Honlapok:
www.hardhungary.com
myspace.com/hardhungary

A HARD nem sokat piszmogott, mindössze egyetlen évvel az egyértelműen pozitív fogadtatásban részesült "Time Is Waiting For No One" megjelenése után kiadták ötödik nagylemezüket; a másodikat Björn Lodin (Baltimoore) csatlakozása óta. Ezúttal a hangzásra sem lehet panasz, az anyag sokkal dinamikusabban, dögösebben szól, mint elődje. A másik említésre méltó változás, hogy közben Vámos Zsolt vette át a szólógitáros – és Lodin mellett – a társ-dalszerző szerepét.

A megjelenés kapcsán jó néhány külföldi kritikát (is) elolvastam, és az ítészek között egyértelműen az a konszenzus alakult ki, hogy a hangszeres teljesítmény jócskán a dalszerzés előtt jár. Ez egyrészt szép dicséret, hiszen Vámos Zsolt szólóit és  hangszerének érett, telt hangzását mindenki magasztalja, míg a Mirkovics-Borbély párost a vasbetonszerkezetek szilárdságával vetekedő ritmusszekcióként emlegetik. Másrészről viszont továbbra is hiányzik az a 2-3 sláger - a fülbemászó, dúdolható refrénekről nem is beszélve -, ami egy ilyen erősen múltidéző produkcióra kellőképpen ráirányíthatja a nemzetközi média figyelmét. Még azt is megkockáztatom, hogy az előző lemez - ami ugyan közel sem szólt ilyen jól - több emlékezetes, szerethető dalt sorakoztatott föl (Time Is Waiting For No One, Love Goes With Anything, Shine On Me Now).

Az "Even Keel" is büszkélkedhet néhány jól eltalált, karcos nótával: a lemezindító "Truth Or Dare", a húzós "I Wanna Rock You" és a leleményes groove-val lüktető "Speeding Into Slow" egyrészt biztosít bennünket arról, hogy bárhol, bármikor vállalható csapattá érett a HARD legénysége, másrészt viszont feledteti velünk a "Pretty Little Liar" sablonos refrénjét, vagy az egyébként kellemesen morcos "Scream Out To Be Heard" lapos, esetleges dallamvezetését.

Ide a végére kívánkozik egy megjegyzés a Hammer World-ben (2011/04) megjelent Vámos Zsolt interjúhoz. Előrebocsátom, hogy Thomas Larsson nálam nagy kedvenc, így egyáltalán nem üres bók csupán, ha azt mondom, hogy Vámos Zsolt játéka semmilyen hiányérzetet sem okozott bennem. Sőt… Az ominózus HW cikkben olvasható fikázás az ún. "sportgitárokról" és "sportgitárosokról" azonban szerintem méltatlan egy vérbeli zenészhez. Ilyen alapon minden további nélkül le lehetne sajnálni, mondjuk Steve Vai-t, Paul Gilbert-et, vagy az éppen Whitesnake-kel turnézó Reb Beach-et (csak, hogy néhány nagy varázslót említsek, miközben a "sportgitárokat" gyártó tiszteletreméltó cégekről szót sem ejtek). Zsolt mentségére legyen mondva, érezhetően a HW munkatárs, Danev György kérdezett alá – megjegyzem: nem először – tendenciózusan riportalanyának. Remélem, a jövőben Zsolt nem ül föl az ilyen provokációknak…

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr892860014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dionysos 2011.04.27. 18:59:25

Kedves Kotta!

Íme, egy "hiánypótló" kritika. Valóban elfoglalt vagyok mostanában, meg uborkaszezon is van az engem foglalkoztató stílusirányzatokban, de igyekszem rendszeresen megnyilatkozni. Túrisas pedig - mint általában minden lusta alkotó - a múzsa távolmaradását okolja...

Kotta 2011.04.27. 20:45:47

értékelem is a szorgalmadat :)

a HARD-ról: ez a felállás szerintem igen erős, ha rendesen megérlelik a következő lemezt, 2-3 bazi nagy slágerrel, akkor még lehet belőlük valami :)

Kotta 2011.04.27. 20:51:30

ja, néhány tipp, ha hiányolod az érdekességeket: most akadtam rá a Third Eye nevű svéd banda bemutatkozó lemezére, Sanctuary/Outworld vonalon nagyon ütős, ajánlom

korrekt powert nyom a Threshold volt énekese a Powerworld nevű zenekarban

A Sons Of Seasonsről írtunk, marha jó, JOP/Beyond Twilight/Kamelot vonalon

Nekem az Amaranthe is bejött, friss hangzású csapat, legalább ők próbálkoznak valami életet belevinni, nem a bejáratott sablonokban utaznak

hát, ennyi, hirtelen....

hardvzsolt 2011.05.09. 17:08:25

Üdvözlet Mindenkinek!

Vámos Zsolt vagyok a Hard együttesből.
Köszönöm a zenekar nevében a remek cikket!

Kiegészítésként csak annyit jegyeznék meg az írás utolsó részére vonatkozóan, hogy természetesen sok olyan kiváló gitáros van a világon, akik az említett "sportgitárokon" nagyszerűen nyomják. A HW cikkben általánosságokban írtunk erről a jelenségről. Magam részéről továbbra is kitartok véleményem mellett azzal a kitétellel, hogy elnézést kérek, ha valakit megbántottam ezzel a nyilatkozattal! A lényegét tekintve csak arra akartunk reflektálni, hogy sok fiatal tehetséges gitáros előbbre valónak tartja a technikai bravúrokat a hangszerén, mint a zenei lényegiséget és mondanivalót és ezt általában véve ilyen jellegű hangszereken teszi, mert ezeken könnyebb ezeket megvalósítani.
Az viszont tény és elvitathatatlan, hogy én is és a nagyon jelentős nagy számú nagyágyú gitáros is azért játszik ma is akár Les Paul, akár Stratocaster, vagy Telecaster gitárokon, mert ezek a hangszerek, amelyek a legkarakteresebb, leginkább felismerhető tónusú gitárok, valamint a rock történelem elvitathatatlan részei! Valamint az is tény, hogy ezeken a hangszereken bizonyos értelemben nehezebb igazán jól játszani. Persze kivételek minden típusnál akadnak!

Még egyszer bocs, ha valakit akaratlanul is megbántottam, igyekszem a jövőben átgondoltabban nyilatkozni ilyen témában!

Köszönöm! Vámos Zsolt Hard együttes

Dionysos 2011.05.09. 18:30:08

@hardvzsolt: Kedves Zsolt! Köszönjük a konstruktív hozzászólást és igazán jól esik, hogy meglátogattad az oldalunkat! A magyar "szakmában" egyáltalán nem jellemző ez a sértődésmentes és közvetlen hozzáállás. Bravó!

Természetesen értettük, hogy mi volt a lényegi mondanivaló, és tulajdonképpen egyet is értünk vele, de erről - gondolom - majd inkább az egyébként Fender Stratocaster mániás Túrisas mond szakmai véleményt.

Mindazonáltal fönntartom azt a kijelentésemet, hogy Danev - talán megbocsátja - "kolléga" kérdései ebben a témában rendszeresen tendenciózusak.

Érdemes lenne ezt a dolgot szakmai síkon kielemezni, mert manapság divattá vált a "sportgitáros" jelzővel dobálózni, ráadásul a szükséges definíciók és szabatos különbségtételek nélkül. Mi számít sportgitárnak? Ibanez, Dean, ESP, Music Man, Paul Reed Smith...? Azért ezek nehezen vehetők egy kalap alá. És vajon ki minősül sportgitárosnak? Steve Vai, Joe Satriani, John Petrucci, Marty Friedman (Carvin, Jackson, Ibanez) vagy Victor Smolski, aki Yamahán játszik? Azért itt is tanácsos a visszafogottság...

Ha Túrisas cimbora nem lenne olyan dühítően lusta, már régen lett volna erről itt egy poszt...

Rony70 2011.05.11. 22:01:33

Sportgitár témához nem értek, de az, ahogy Vámos Zsolt kultúráltan, s nem sértődötten kommentelt, példa értékű! Eddig is szurkoltam a Hard együttesnek, most így hatványozottan igaz!
Túl azon, hogy tetszik amit csinálnak.
Minden rockrajongó nevében: köszönjük Zsolt és sok sikert! Büszkék vagyunk rátok!