Vargton Projekt: Progxprimetal (2011)

Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.matshedberg.net
myspace.com/vargtonprojekt

Lehet, hogy Lars Eric Mattsson nem a legizgalmasabb gitáros-zeneszerző, de az biztos, hogy kiadójával, a Lion Music-kal nagy szolgálatot tesz a világnak. Kitűnő zenészek és csapatok szerepelnek az "Oroszlánzene" művészlistáján (roster-jén), ráadásul a cég kimondottan bevállalós, sőt, olykor hajmeresztően merész, hiszen fölkarol egészen eszement, extrém eseteket is.

Ezek közé tartozik Mats Hedberg svéd gitárvarázsló új vállalása, a Vargton Projekt is, melyet még 2006-ban álmodott meg Morgan Ågren-nel, a szakmában igen jó nevű session dobossal. A számok összepakolása, keverése, maszterelése igen hosszú időt vett igénybe, rendesen elmolyoltak rajta, s időközben fölmerült az a gondolat is, hogy az alapvetően instrumentálisnak indult muzsikát kicsit földúsítsák egy énekes bevonásával. A Tears Of Anger-ből és a Ride The Sky-ból jól ismert Björn Jansson-ra esett a választásuk, aki kb. Jorn Lande és Mats Levén fele-fele arányban vegyített ütős keveréke. Bár az elképzelés jó volt, az eredmény korántsem meggyőző, mert Jansson dallamai esetlegesek, ordít róluk, hogy már egy kész (ráadásul nem is egyszerű instrumentális) anyagra kellett rádolgoznia. Janssen-en kívül megfordultak még a stúdióban más vendégek is, pl. Hans Lundin billentyűs (Kaipa) és maga Lars Eric Mattsson is.

A lemezen 16 track kapott helyett, s ezek között akad minden, tán még rozsdás szög és lejárt szavatosságú zacskós tej is: metal, jazz, rock kísérleti fúziója, indiai szitármuzsika, akusztikus szösszenetek (pl. a "Capriccio" vagy a magyar címmel [???] ellátott "Újévköszöntő"), mi szem-szájnak ingere. A sajátos "hindu-metált" játszó Aghora fölfogásában fogant "Jaipur" pl. telitalálat, a "Rendition" és a "Norrsken" című balladák is egész jól sikerültek, de a "The Gathering" és "Naudjaus"-féle szerzemények nem ennek a kornak és nem ennek az univerzumnak készültek, az tuti.

Ebből a projektből születhetett volna valami egészen izgalmas, fordulatokban gazdag, újszerű fúzió, de főleg a végére menthetetlenül elhatalmasodik rajta a bizarr, minden közérthetőséget, szerethetőséget meghaladó "jazzizmus", a legföljebb ufonauták érdeklődését fölkeltő kísérletezgetés. Kár, mert a potenciál benne van, és ez egy-két szerzeményben föl is csillan.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika