Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Book Of Reflections: Relentless Fighter (2012)

2012.06.04. 20:42 | Dionysos | 7 komment

Kiadó:
Lion Music

Honlap:
www.larsericmattsson.com

Van ízlésük a japánoknak, ezt el kell ismerni. Rockzenében legalábbis. Lars Eric Mattssont is ők tartják el már vagy húsz éve. Mert szeretik az ultra-dallamos, enyhén progos, neoklasszikus beütésű muzsikát. Én meg is értem őket, mert tulajdonképpen szerintem is ez az alstílus a kemény fémzenék egyik csúcsa. Hiszen mi másért is választottuk ezt a műfajt, ha nem a nagyívű refrénekért és az észveszejtő gitárszólókért? Kábé a Zep óta alapvetően egy jó énekesről és egy technikás gitárhősről szólt a mese, egészen..., hm, ebbe most ne menjünk bele. Szerencsére vannak akiknél még most is erről szól.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy behatóan ismerem Mattsson barátunk életművét, pedig fáradhatatlanul sertepertél a skandináv metal élet portáján már egy ideje, nemcsak zenészként, hanem producerként és hangmérnökként is. Időnként belefutottam egy-egy munkájába, mint például a "Tango" (amin történetesen egy magyar énekeshölgy is felbukkan), vagy ez a projektje, de bazi nagy PR gépezet nincs mögötte, az már biztos. Pedig nem szarral gurigázik általában, a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány név, akikkel együtt bazsevált a különböző lemezein: Erik Norlander, Patrick Rondat, Lance King, Vitalij Kuprij, Derek Sherinian, Mark Boals, Rusty Cooley.

A Book Of Reflection névre hallgató alkalmi társulás vájt fülűek körében már 2004 óta ismert és elismert, ennek a szexepilje az, hogy ide mindig több énekest hív. Ezúttal – a jó iparosként mostanában mindenhol felbukkanó - Carsten "Lizard" Schulz (Evidence One, Eden's Curse, stb.) és a Markku Kuikka (Status Minor) ragadta magához a mikrofont, hogy leénekeljék a csillagokat az égről. A Malmsteen – Rainbow ihlette muzsika (Blackmore nagyon felkapott lett mostanában, a héten ez már a harmadik album amibe belefutok, ahol a "Szivárvány" hatása letagadhatatlan) azonban nem is annyira a vokális teljesítmény miatt emelkedik ki a jó cuccok tömkelegéből, mintsem a gitárszólók és -témák okán.

Mattsson ugyanis meglett, sokat tapasztalat stúdió-guruhoz méltóan példás precízséggel, kristálytisztán pengeti ki a klasszikus zenével átitatott, jól átgondolt, izgalmas futamokat (nem hiába fedezte fel őt is Mike Varney még a '80-as években). A hangzása viszont korántsem olyan koszos, mint Yngwie-é (pedig ő is Hendrix és Fender párti), stílusa is szerteágazóbb, sokszínűbb, úgyhogy összességében engem leginkább Uli Jon Roth-ra emlékeztet (de helyenként bevillannak Jason Becker manírjai is). A lemez összes szólóját fel lehetne adni kötelező anyagként bármely zeneiskola rockzenei szakának neoklasszikus tagozatán. Ha téged is kilóra lehet megvenni az intelligens melodikus-neoklasszikus zenével, mint engem, akkor kizárt, hogy a "Relentless Fighter"-rel mellényúlsz! Még japánnak se kell lenni hozzá, hogy tetsszen.

Kotta

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr434565609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garaelkatona 2012.06.05. 20:07:05

Nekem az a bajom ezzel a bandával, hogy a dallamtémák nem olyan erősek, mint az instru produktum. Háromszor hallgattam végig, de egy dallam nem ragadt a fülembe.

Kottametal 2012.06.05. 20:53:48

ó dehogynem..., tele van dallamos gitárszólóval :)))

turisas 2012.06.06. 08:36:00

"Hiszen mi másért is választottuk ezt a műfajt, ha nem a nagyívű refrénekért és az észveszejtő gitárszólókért? Kábé a Zep óta alapvetően egy jó énekesről és egy technikás gitárhősről szólt a mese, egészen..."

Így igaz!!! Minden többi csak mellébeszélés.

garaelkatona 2012.06.07. 19:53:59

Ezzel az egy kijelentéssel partvonalra tettétek az egész death, thrash, black metal kompániát.

Kotta 2012.06.08. 06:23:10

Partvonalon voltak azok mindíg is, tőlünk függetlenül, es egy normalis vilagban ott is maradnanak. Csakhogy beteg ez a vilag, ezert tudtak partvonalon belulre kerulni :))

Altos 2012.06.08. 07:17:15

@Kotta: Rám ilyen kijelentésekért már ki szokták hívni a Szent Inkviziciót, pedig én is így gondolom...:-)

Kotta 2012.06.08. 11:12:07

:) na ja, ezt fejtegettem a P. LOST cikkben is, hogy az osszes elso ligas Japánba igazolt a '90-es evekben, így jutottak jateklehetoseghez a cserepadosok a palya szelerol :))))

Nem mintha bannam, amikor nemi jol elhelyezett underground kemenykedes es acsarkodas beszuremkedik a mainstreambe, ha annak ott funkcioja, muveszi erteke van, de hosszú tavon, ha onceluva valik, akkor faraszt.

Mindettol fuggetlenul udvozlom a mai sokszínűséget, ami nem tetszik azt szerencsere nem kell hallgatni :) (ez azert nem mindig volt így, regebben sokkal szukebb volt a valasztasi lehetoseg)