Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Jimi Jamison: Never Too Late (2012)

2012.11.21. 09:53 | CsiGabiGa | 1 komment

Jimi Jamison - Never Too Late (front).jpg

Kiadó:
Frontiers

Honlap:
www.jimijamison.com

Igaza van! Sohasem túl késő. Sohasem túl késő elszakadni a múlttól.Sohasem túl késő új partnereket választani. Sohasem túl késő egy remek lemezt összehozni. Jimi Jamison nevét legtöbben a Survivor-ral és az "Eye Of The Tiger"-rel kapcsolják össze. Erre rá is játszik a nosztalgia koncertjeivel kb. úgy, mint JLT, amikor a fellépéseit a Deep Purple "Burn"-jével zárja. És kb. annyi köze is van az "Eye Of The Tiger"-hez, mint JLT-nek a "Burn"-höz. Játszott abban a zenekarban, amelyik azt a dalt írta. A híres Rocky-dalt ugyanis a Survivor még előző énekesével, Dave Bickler-rel vette fel, aki azóta eltűnt a szürkületi zónában, és reklámfilmek betétdalainak felénekléséből tengeti életét. Jamison legnagyobb slágere pedig tulajdonképpen egy másik betétdal, a Baywatch főcímzenéje volt.

A sok nosztalgiakoncert után magának is bebeszélte, hogy neki a Survivor volt az igazi nagy időszaka, és 2008-ban Jim Peterikkel csinált közös lemezt. Az édesbús balladákkal telesírt lemezbe bele is bukott rendesen. Aztán jött a nagy ötlet, hogy a másik levitézlett énekessel, Bobby Kimball-lel csináljon új albumot, aminek igen jó visszhangja volt (az én fülemben is). Azon a szedett-vedett szerzői gárda eléggé változatos, mondhatni eklektikus anyagot hozott össze. Jamison viszont kimazsolázva a társaságból a legjobbakat, az Eclipse szerzői és produceri gárdáját (Erik Martensson, Magnus Henriksson, Miqael Persson) választotta új lemezéhez. Hallva korábban az Eclipse új lemezét, ez nem volt rossz választás. Dögös nóták, amelyek még a tufa progosokat is megérinthetik talán, mint annak idején a The Magnificent; dögös hangzás, mint a korábban Mat Sinner által "előállított" Kimball/Jamison produkcióban; már csak egy dögös Baywatch-os videó hiányzott volna a boldogságomhoz, de ne legyünk telhetetlenek.

A címadó dal úgy indul, mint egy Jim Peterik ballada, hogy aztán ebből is kihozzanak egy izgalmasan mozgalmas nótát. És nem is ez a lemez legjobbja. A szomorkás szövegeket szinte valamennyi esetben ellensúlyozzák a vidám, lendületes dallamok. De a legjobban sikerültek talán a lemezt nyitó "Everybody's Got A Broken Heart", a "Street Survivor" és a "Bullet In The Gun".

Szóval hajrá Jimi! Ezzel az Eclipse-kooperációval nem köszöntött rád a napfogyatkozás! És a te nevedet legalább tényleg két dzsével kell ejteni, nem úgy mint a mi Jimmy-nkét. (Anyósom mesélte, hogy találkozott a piacon Zámbó Jimmy testvérével, Mariettával. Mondom, dzsével kell ejteni, Mama! Mire ő: Dzsámbó Dzsimi?)

CsiGabiGa

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr964917837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kotta 2012.11.21. 11:28:41

"tufa progosok" - hehe

ahogy látjuk, minden viszonyítás kérdése :)))