Kiadó:
Mylodon Records

Honlap:
www.deltachile.com

Van egy haverom, aki nagyon tiszteli és szereti a Dream Theater zenéjét, de abban a szúrásban, amikor meghallja James LaBrie hangját, még a hideg is kirázza, az arcára pedig kiül a teljes döbbenet: "hogy lehet ezt a finom muzsikát így elrontani?" Bár személy szerint nem osztom ezt az ellenszenvet, mégis elfogadom, hogy van ilyen - sokan vannak ezen az állásponton. Én pl. pontosan ugyanígy vagyok a chilei Delta zenéjével és az énekessel, Felipe del Valléval.

Benjamín Lechuga hiába a dél-amerikai szubkontinens egyik legjobb gitárosa, Nicolás Quinteros hiába kiváló billentyűs, az együttes hiába alkot az egyik abszolút kedvenc műfajomban, a neo-klasszikus progresszív metálban, mindezt csúnyán lerontja Felipe del Valle idegesítő, hisztérikus orgánuma. Biztos bennem van a hiba, de nem tudok vele megbarátkozni... pedig...

Na igen, pedig a Delta a "The End Of Philosophy"-val zeneileg megint lépett előre egy párat. Nekem úgy tűnik, eddig ez pályafutásuk legátgondoltabb alkotása. Hívtak vendégeket is, pl. az arrafelé sokkal inkább ismert gitárost, Gabriel Hidalgot (Farewell) és John Westet (Bringers Of Rain), akit az Artension és a Royal Hunt énekeseként ismertünk korábban. Atyavilág! Ahogy meghallom West hangját, két fölismerés nyilall belém: (1) hogyan tűnhetett el a süllyesztőben egy ilyen zseniális torok? (2) Mennyivel jobb muzsika lenne a Delta egy West kaliberű frontemberrel! Sajnos ez a tűnődés meddő.

A lényeg, hogy az album egyébként kifejezetten tetszetős, érdekes módon talán éppen a bónusz nóta (Why Are You So Far) jön be legjobban. Azért akad több erős dal is, szerintem a "Like A Man" pl. akár az új Dream Theater albumon is szerepelhetne, simán megüti azt a színvonalat. Ha nem lenne kvázi lehetetlen beszerezni, szívesen megnézném a 2011-es "Virtual Live" DVD-t is, az ízelítő alapján nem lehet olyan rossz...

Tartuffe