Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak




 

ws szines.jpg

Kenziner: The Last Horizon (2014)

2014.05.19. 14:28 | Dionysos | 7 komment

Kenziner .jpg
Kiadó:

Power Prog Records

Honlapok:
www.kenziner.net
facebook.com/kenzinerofficial

A Power Prog Records most nagyot nőtt a szememben! Külön hálás vagyok nekik azért, mert fölkaroltak két tehetséges finn bandát a neo-klasszikus power-prog vonalból: az Adamantráról és a Kenzinerről van szó. Mintha csak személyesen nekem akarnának kedvezni, tudván-tudva, hogy egyik abszolút kedvenc stílusomról van szó… A Kenziner, és zenei atyja, Jarno Keskinen gitáros rászolgált erre a támogatásra, de szüksége is van rá, mert hiába dolgozik szinte folyamatosan a '90-es évek óta, a szerencse és az igazi sikerek mindeddig elkerülték.

A Kenziner "Timescape" című bemutatkozó lemeze nagyon ígéretes volt, az Adamantrát és az Anthrielt messze megelőzve küzdöttek a megtisztelő "finn SymphonyX" címért. Sajnos a folytatás (The Prophecies, 1999) érezhetően gyengébb lett, és nem használt nekik az sem, hogy a kis Leviathan kiadóval szerződésben a kifogásolható hangzás tekintetében sem tudtak előbbre lépni. Sőt! Mindezt tetézte, hogy Stephen Fredrick énekes orgánuma egyszerűen elégtelennek bizonyult ebben a komoly elvárásokat támasztó műfajban. Mivel a Kenziner motorja egy ideje már csak az olajat literszámra köpködve kínlódott, Keskinen létrehozott egy új formációt Virtuocity néven. Ők is két lemezt értek meg (Secret Visions – 2002, Northern Twilight Symphony – 2004), de végül ugyanúgy a Kenziner sorsára jutottak – megjegyzem: ugyanazon okok miatt…

Keskinen most új életet lehelt a Kenzinerbe, egy teljesen új csapatot toborzott maga köré (pl. Status Minor és Thunderstone tagokból), és Nino Laurenne (Sonic Pump Studios), valamint a Power Prog Records segítségével – nem akármilyen kitartásról téve tanúságot – újfent rajthoz állt. A Fredricknél jobb képességű Markku Kuikka (Status Minor, Thaurorod, The Ragged Saints) nyerő húzás volt, most végre olyan énekese van a bandának, aki kifogástalanul teljesít. A lemez hangzása is sokkal teltebb, erőteljesebb.

Keskinenben mindig is éreztem a potenciált, de a "The Last Horizon" minden kétséget kizáróan eddigi legjobb alkotása. Nem mondom, hogy minden tekintetben 100 %-os, de ki az? Még a műfaj koronázatlan királyának számító Michael Romeo sem az (különösen mostanában). Érdekes módon a lemez sokadik meghallgatása után sem elsősorban a SymphonyX, hanem a Vitalij Kuprij-féle Artension ugrik be, de itt valahogy jobbak a nóták, és az egyébként nyilvánvaló hangszeres virtuozitás is jó érzékkel alá van rendelve a daloknak. Nincs mese, ez is megy az Adamantrával egyetemben az éves toplistára! Hogy hányadik lesz, azt majd a sok-sok figyelmes hallgatás fogja eldönteni. Végül sietek megjegyezni: bármit is gondoljunk Malmsteenról és a való világgal végképp megszakadt kapcsolatáról, mindez: beleértve a SymphonyX-et, az Artensiont, az Anthrielt, az Adamantrát és a Kenzinert, neki köszönhető, hozzá vezethető vissza, belőle nyerte eredetét.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr826180897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ezrrl 2014.05.19. 22:19:43

HÚ,nagyon köszi!A Kenziner Timescape albuma örök kedvenc!Szerintem még másolt MC-n is meg van itthon!

Alig várom,hogy az új albumot beszerezzem!

lesliedawn 2014.05.21. 09:39:18

Előre is elnézést, de itt az egy percre jutó felböfögött kliséhalmaz közelít a végtelenhez. Nálam nem az év végi listán, hanem a lomtárban landolt. Nem vagyok egy elvakult Symphony X rajongó, de még a sokat szapult utolsó lemezük is köröket vert erre. Tudom, nem egyezhet az ízlésünk, de ez akkor is baromi fantáziátlan...

Dionysos 2014.05.21. 12:37:38

@lesliedawn: Nem kell elnézést kérni, ez is egy vélemény, még akkor is ha merőben más mint az enyém. Na nem a kliséket illetően (azok tényleg vannak), hanem azért, mert továbbra is tagadom (ahogy azt tettem számtalanszor a múltban), hogy valaminek újnak, eredetinek kell lennie ahhoz, hogy jó, értékes legyen!

A Kenziner epigon, mint ahogy az Anthriel is, de annak zseniális! Ha valaki kételkedik, tessék, le lehet ülni egy gitárral a kézben azzal a szándékkal, hogy akkor most írok egy fogós SymphonyX dalt! Ez kérem nem így megy, nagyon nem!

Régi Olvasó 2014.05.22. 09:16:58

Húúúú, nem ismertem eddig őket, de ez a "frankón szóló Iron Savior témaáradat" megfogott! Príma lemez, nem érdekel, hogy mennyi eredetiséggel bír, székemen ülve folyamatosan topoghatnékom van a hallottaktól!
Köszönöm az ajánlást!

lesliedawn 2014.05.22. 09:29:51

Semmi baj az epigonokkal, nélkülük szegényes lenne a zenei paletta. Circus Maximus, Astra, vagy a legutóbbi Dynazty (hirtelen ezek jutottak eszembe) mind-mind hozott anyagból dolgoznak, DE tetemes mennyiségű a hozzáadott érték és a tehetség. Az természetes, hogy minden alkotáson érződik a nagy kedvencek lenyomata, hogy honnan is jött az inspiráció. Vegyük például a Haken-t. Ha elemeire bontjuk a zenéjük, semmi újat nem találunk, de így, ebben a mixtúrában, elegyben - legalábbis számomra - hihetetlenül izgalmas, érdekes, innovatív (mondhatnám progresszív) esszenciát szűrtek le. Írhattam volna Animals as Leaders, Disperse, Issues, Step in Fluid neveket is, megérdemlik. A lényeg: legyen hozzáadott érték, zenei tehetség, kreativitás, alkotói merészség, ne csak a szolgai másolás. Na, ezt nem éreztem ennél a bandánál. (miközben ezt írom épp Thought Chamber-t hallgatok, ez nagyon rendben van:))

turisas 2014.11.27. 19:26:56

Ez egy teljesen profi, bármikor jóérzéssel hallgatható skandináv power-metal, viszont azt kell mondjam, hogy a Kenziner debüt albumnak volt egy egyéni hangzása, sajátos, neoklasszikus prog dalokkal. Ez elveszett, ez "csak" minőségi tucatmunka.

Dionysos 2014.11.27. 19:44:14

Ebben (mármint a sajátos neo-klasszikus íz elvesztésében) igazad van, de sohasem féltem kimondani: szeretem a kib.szottul profi, minőségi tucatmunkákat! Bár még több tucat lenne belőle! Én nem vagyok fönnakadva ezen az egyéniség, sajátosság, önálló hang dumán. Olyan van 20 évente egy pár, a többi tehetséges epigon meg akassza szögre a hangszerét? Ide nekem még vagy száz Kenzinert, Anthrielt, meg Circus Maximust!