Kiadó:
Frontiers Records

Honlapok:
www.nightranger.com
facebook.com/nightranger

A Night Ranger sokat látott, öreg motorosokból álló amerikai hard rock csapat, akik a '80-as évek óta hellyel-közzel aktívak. A hőskorszak a '80-as évek eleje volt, jó néhány rádió megaslágerrel, amelyeket ma is sokat játszanak (na, nem nálunk, hanem az USÁ-ban) a klasszikus rock rádiócsatornák. Más jellegzetesen amerikai zenekarokkal egyetemben (pl. Grand Funk Railroad, Kansas, Bad Company, Steve Miller Band, csak hogy egy párat említsek), mifelénk, Európában ők sem tettek szert túl nagy népszerűségre. Persze ma már az Egyesült Államokban sem számítanak igazán húzónévnek, amit jelez, hogy kiadójuk a nápolyi központtal működő Frontiers Records (világos, hogy az itáliai Nápolyra gondolok és nem a floridai Naples-re).

Az én figyelmem is úgy terelődött a zenekarra, hogy egy cimborám ajánlására kemény ezer aranyforintért kikukáztam egy nagy médiaüzlet leértékelt CD-i közül a 2011-es "Somewhere In California" albumot. Volt ám nagy meglepetés! Egy teljesen modern hangzású, fiatalos, lendületes és nem utolsó sorban hibátlan lemezre tettem szert mindössze egy rongyért! Amikor azt mondom fiatalos, ez alatt nem azt értem, hogy modern stílusú, újító jellegű, vagy ilyesmi, hiszen a Night Ranger most is azt játssza, mint annak idején: életvidám, a napsütötte Kalifornia hangulatát idéző klasszikus hard rockot, fülbemászó refrénekkel, kórusokkal és egyáltalán nem öregurasan kivitelezett gitárszólókkal (manapság Brad Gillis és Joel Hoekstra jóvoltából, de korábban megfordult itt Reb Beach is). A hibátlan jelzőt sem úgy kell érteni, mintha korszakalkotó, a nagy klasszikusokkal egyenértékű alkotás lenne, egyszerűen csak olyan lemez, amit az ember elejétől a végéig szeret végighallgatni, miközben egyszer sem érez késztetést arra, hogy a >> jelű gombot nyomogassa hisztérikusan.

A "Somewhere In California" tehát a megfelelő hangulatban telitalálat; a "Follow Your Heart" nóta pedig még az "ügyeletes kedvenc" rovatba is bekerült. Ezek után igazolva éreztem azt az izgalommal vegyes érdeklődést, amivel az új albumnak nekiültem. Sajnos azt kell mondjam, hogy a "High Road"-dal a csapat nem tudott duplázni. Persze itt is akadnak kiváló dalok, a 11-ből 6 így is fölkerült az iPodomra, de ha a CD-t teszem föl, bizony szükség lesz a távirányítóra, hogy a lakás bármelyik sarkában sertepertélve is ugratni tudjak a számok között. A "Knock Knock Never Stop" és az "X Generation" így is remekül eltalált, ragadós rock himnuszok, az "Only For You Only" című ballada pedig, ha a "Sister Christian"-nel egyetemben az 1983-as "Midnight Madness" albumon jelenik meg, ma állandó szereplő a klasszikus rock rádiók műsorán.

Tartuffe