Kiadó:
Spitefire Music

Honlapok:
www.thedeaddaisies.com
facebook.com/TheDeadDaisies

Na, akkor egy kis rocktörténelem. Az 1978-ra már eléggé megfáradt klasszikus Black Sabbath elhatározta, hogy a  "Never Say Die!" turnéra a Van Halent viszik magukkal. Utólag már alighanem bánják a döntést: a kreatív energiáktól akkor még bőven duzzadó Van Halen ugyanis estéről-estére borzasztó kellemetlen helyzetbe hozta Ozzyékat; a kritikusok és a közönség teljesen egyetértett abban, hogy az előzenekar jobb, érdekesebb, izgalmasabb a fő attrakciónál. Tartok tőle, hogy valami ilyesmi fog most történni a "The Purple Album"-mal turnézó Whitesnake esetében is, hiszen a The Dead Daisies nevű ausztrál/amerikai "zenei kollektíva" (ahogy magukat emlegetik) szerintem élettelibbnek, energikusabbnak, érdekfeszítőbbnek ígérkezik.

A "kollektíva" öreg obsitosokból áll, akik már megjárták a hadak útját olyan neves formációkban, mint a Whitesnake, Mötley Crüe, Guns N' Roses stb., dalaikat mégis egyfajta frissesség jellemzi, jóllehet elsősorban a '70-es évek klasszikus hard rockjának hangulatát idézik. Azt külön dicséretesnek tartom, hogy a 2013-as első lemezen éneklő Jon Stevens helyett most az a John Corabi áll a mikrofon mögött, akit személy szerint százszor jobb énekesnek tartok Vince Neilnél (aki jobban tette volna, ha Pogány Judithoz hasonlóan inkább rajzfilmek gyermekszereplőinek kölcsönzi hangját).

A lemez kegyetlen dögösen szólal meg, Richard Fortus pedig piszkos nagyokat szólózik. Nem állítom, hogy minden dal telitalálat, pl. a funkys "Get Up, Get Ready" dallamát elég laposnak érzem, az albumot záró "Critical" hallgatása közben pedig rendre bealszom, de ez még így is sokkal erősebb, mint a megfakult hangú Coverdale hamvába holt Deep Purple haknija. Érdekes módon a dalcsokorba fűzött két földolgozás: Howlin' Wolf "Evil"-je és a The Sensational Alex Harvey Band "Midnight Moses"-e az anyag legjobb pillanatai közé tartozik. A borító ugyan kriminális, de a tartalom meggyőző; nálam tuti rendszeresen meg fog dörrenni a kocsiban.

Tartuffe