Kiadó:
Hammer Records

Honlap:
myspace.com/tamasangyan

Ángyán Tamás, a valamikori Sámán, Carpathia Project, jelenleg Mamut/Cool Head Clan zenekar hegedű-gitárművész tagja a lemez információs anyagában elmondta, a "Duality" számára a klasszikus és a rockzene kettősségét  jelenti: annak, hogy én a felhangzó szerzeményekben nem igazán fedeztem fel egyetlen klasszikus zenei elemet sem, minden bizonnyal a műveletlenségem az oka, jóllehet a lemezt tényleg jellemzi némi kettősség, hiszen vannak rajta sikerült, és kevésbé sikerült szerzemények is.

Mielőtt még bárki azzal gyanúsítana, hogy nem becsülöm meg a magyar metal/hard rock paletta lemezen játszó szereplőit, szeretném gyorsan leszögezni, a felvonultatott énekesek és hangszeresek remek teljesítményt nyújtanak, az már más kérdés, hogy a kialakított koncepció némileg kaotikusra sikeredett, amiben nem találom a vezérfonalat, még úgy sem, ha a lemez közepén felhangzó "Intermezzo" világosan jelzi, mikor kell(ene) a hallgatónak "átkapcsolni". Választóvonal pedig van, és ez segítség nélkül is felismerhető: az anyag első fele tartalmazza a keményebb és komplexebb dalokat, melyek közül számomra a Deep Purple "Child In Time"-ját hangulatilag és vokális megoldásaiban megközelítő "Végtelen ég" – Rudán Joe elképesztőt énekel – és a jellegzetesen Molics szerzemény, a Sámán repertoárjába is bőven beleillő, kissé profánabb "Jégbe fagyva" tetszik legjobban, de a "Térkép" érdekes hangulati- és tempóváltásai – melyek ötletesen változtatják a dalon belüli stíluselemeket – és az "Arany és bronz" doomos kezdő riffjei is az album legjobb pillanatai közé tartoznak. A zenészek ezekben a dalokban kreatívan használják ki az elektromos gitár és hegedű lehetőségeit, a hangszerek keltette – és ezáltal a megidézett, különböző, a rockon is túlnyúló zenei stílusokra is jellemző – érzelmeket és preferenciákat.

A lemez második fele sajnos nem sikerült ilyen erősre, és nemcsak azért, mert a fémesebb elemek hátrébb szorulnak – ez ízlés dolga, és nem színvonalé – , de hiába, sokadszorra sem sikerült a "Bojtorján" hangulatú, country hegedűtémákkal megtámasztott "Leomlik minden fal"-lal azonosulnom, és a "Felhőtánc" popos hangulata sem dobott fel az égig, mint ahogy a "Bolondok vonatát" is fiókban érős témának érzem (az ötletes hangszeres megoldás ellenére). Kár, hogy a szellősebb megközelítés nem olyan, rockopera jellegű attitűdbe csapott át, mint az "Ablakon túl2 – ebben az esetben máris meglenne az idei félév vezető magyar albuma.

A "Duality"-t záró két szerzemény legfeljebb bónusz nótának fogható fel, legalábbis én némi jóindulattal annak tekintem őket: a "Disznóvágás" inkább tűnik egy jó kis zenei trollkodásnak, mintsem a klasszikus és fémzene kereszteződéséből származó áhítat muzikális leképeződésének – aminek kifejezése, ha jól értettem, az alkotók egyik fő célja volt – bár bevallom, én jót mosolyogtam a "pálinkaszagú" hegedűtéma és a kántálással egybekötött disznóvisítás zombifilmes (!) párosításán. A lemezt záró egyszerű swing, a "Fehér telefon" egy laza stílusgyakorlat, ám sem a rockhoz, sem a klasszikus zenéhez nincs semmi köze, bár maga a zenei téma egy kis rugalmassággal és toleranciával még élvezhető is – persze már akinek.

Mindezek ellenére nem tartom rossz próbálkozásnak az Ángyán Tamás és meghívott vendégei által összehozott stílushalmazt, ám nem vagyok benne biztos, hogy a "fémszívű" Sámán, vagy Mamut rajongók azt kapták, amire vártak. Az azonban biztos, hogy némi "dramaturgiai" segítséggel, és a stíluscsapongásokat kissé kordába tartva egy tisztább koncepciójú, erősebb lemez születhetett volna, ahol a sokszínűség valóban az egységbe fogott "dualitásban" és nem a néha erőltetettnek tűnő, és kissé öncélú hangszeres párosításban jelenik meg.

(A lemezt feljátszó zenészek megérdemlik, hogy említésre kerüljenek: Molics Zsolt (Cool Head Klan, Sámán stb.), Rudán Joe, Schrott Péter (Tűzmadár, Continoom, Vazul Vére), Gubás Tibor (ex-Tirana Rockers stb.), Kálmán György (Triász, Dinamit, Vazul Vére stb.), Radovics 'Kyru' László (ős-P. Box, Kyru Gotta Humble stb.), Sipos Péter (Zártosztály, Triász, Irigy Hónaljmirigy), Hirleman Bertalan, Hornyák Balázs (Cool Head Klan, Sámán stb.), Hornyák Péter (ex-Ossian stb.), Jung Norbert, Krcsmarik István (Twister, Noa Rock stb.), Filep Károly (Siesta), Nagy Dénes (Deák Bill Blues Band, ex-Cry Free) és Szalády Károly (Rebel).

Garael