Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak




 

ws szines.jpg

Kreator: Gods Of Violence (2017)

2017.02.11. 11:29 | garael | 11 komment

kreator_gods_of_violence.jpg
Kiadó:

Nuclear Blast

Honlap:
www.kreator-terrorzone.de

Elérkezett az a "történelmi pillanat", hogy thrash album kritikájának megírására adtam a fejem. Ennek azért voltak már előzményei, lásd az Anthrax legutóbbi albumának ügyeletes kedvenccé nemesedő klipjeit, de ez persze nem jelenti, hogy a stílus elkötelezett híve és szakértője lettem. Ennek ellenére volt merszem belevágni a Kreator megjelent lemezének ismertetésébe, hadd legyek én a szakértők céltáblája, ha esetleg hülyeséget írok.

Megvallom, a thrasht mindig is olyan power metal irányzatnak tartottam, amelyben a dallamot ritmuskovácsok kalapálják, és az énekesnek kötelező a hangszálait faágakra cserélni. Leegyszerűsítő véleményemet persze megtartottam magamnak, hiszen a stílus albumaira jutó remek gitárosok aránya messze túlmutat az átlagon, a klasszikus szólókból pedig aranykönyvet önthetnének az ötvösök.

A "Gods Of Violence"-ben mégsem a szokásos thrash erények – a brutális tempó és annak gyakran bravúros váltásai, valamint a főnököd ötleteiből származó harag levezetésére tökéletesen megfelelő zenei pumpa – tetszenek, hanem a dallamok finom bevezetése, melyek ugyan nem éppen a cizelláltság mintapéldái, ám remekül illeszkednek a horzsoló riffek agresszív hatásához. Ez a tulajdonság persze megvan a göteborgi death-ben is, amit Petrozzaék egyáltalán nem utasítanak el, így a végeredmény egy amolyan thrash-power-death elegy, amiben mégis a dallamok és a riffek egysége jelenti a fő alkotóelemet. Ez azonban nem meglepő, a bandára mindig is jellemző volt a kísérletező hajlam, emlékezz csak az "Outcast"-ra, vagy az "Endorama"-ra, amelyeket minden bizonnyal nem fognak a zenei laboratóriumokban spirituszba ágyazva thrash címkés üvegben tárolni.

Az új album azonban szerencsére nem ilyen, inkább nevezhetjük a "Phantom Antichrist" – szegény Tartuffe, most biztos fogja a fejét ilyen címek hallatán – folytatásának, már ami a dallamosabb megközelítést illeti. A három klip nem véletlenül az album talán legemészthetőbb darabjaiból készült: a "Totalitarian Terror" és a "Satan Is Real" kissé komótosabbá téve akár a Grave Digger régebbi, agresszívabb lemezein is szerepelhetnének, de a záró, hét perc fölé nyúló "Death Becomes My Light" galoppozó, Maidenes ritmusai sem fogják elrettenteni a lágyabb stílusok szerelmeseit.

A gitárszólóknak természetesen központi szerep jut, ebben pedig hibátlanul teljesít a csapat: van itt dallamokat "lehárfázó", énekeltetős mozgalmi darab, technikás, gitársulis példaként szerepeltethető virtuozitás, vagy egyszerű, falba öklözésre buzdító ipari forgácsolás. Sami Yli Sirniö remek gitáros, ráadásul úgy érzi a hangsúlyok elhelyezését, mint Schwarzenegger a tárcsásokét – a briliáns technika és a metal egyik  lényegét jelentő agresszió szerves egységének mintapéldái.

A szövegekről is írhatnék, de minek? Feddje azokat jótékonyan a feledés fátyla, talán egy Uwe Boll horror lebutított forgatókönyvének alsó színvonalát elérhetnék, ha egy esztéta csapat kétheti munkát rááldozna. De nem is ezért ajánlom hallgatásra az albumot: remek bevezető lehet a stílus világába azoknak, akik eddig idegenkedtek a thrash dallamokat leegyszerűsítő, agresszív és gyors módszereitől, esetleg a sok édeskés refrén után vágynak valami keményebbre is. (Nem, ezt a mondatot nem egy pornófilm Kovis ajánlójából szedtem.)

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr4112248672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

saszi11 2017.02.11. 14:07:42

Nem vagyok Kreator fan, de ami jó az jó. Ezt a lemezt jó hallgatni, bár a németekre jellemző szögletességet azét nem tudták levetkőzni. Számomra az ének értékelhetetlen. Hogy a kritika első felének ellentmondjak meg kell hallgatni az új Overkill-t és rájön az ember vannak ebben a stílusban is énekesek. Ez egy jó iparosmunka, az egy más dimenzió. Ihletett mestermunka.

Régi Olvasó 2017.02.11. 16:23:51

A belinkelt dal ugyan tényleg tetszik, de az elv, az elv, marad ismeretlen "szépség" a lemez. Legyen az én bajom.

A kritika viszont haláli! Faágak, persze, hogy eddig erre nem jöttem rá! :D

Kotta 2017.02.11. 22:11:18

piszok erős lemez, folytatódik a thrash diadalmenet

garael 2017.02.12. 09:14:24

@Kotta: Ez még nekem is, dallampártiként is tetszett. Persze voltak már Megadeth albumok is, amik tetszettek, de azok nem thrash lemezek voltak (Youthanasia, Risk). Mondjuk a Megadeth főnöknek kivételes dallamérzéke van, csodálkozom, hogy nem próbálta ki magát valamilyen dallamos műfajban - perszer nem énekesként:)

saszi11 2017.02.12. 09:58:32

@garael: csinàlt egyszer egy màs énekessel lemezt. Semmi különös. Onnan is Marty hiànyzott,nem a dallamok.

garael 2017.02.12. 11:18:55

@saszi11: Azt ismerem, de inkább volt punk, mint metal. Nálam a csúcs albumuk a youthanasia, de tetszett a Cryptic writings és a World needs a hero is. A legjobbanak tartott albumukból, a Rust In Peace-ről inkább csak dalok, ugyanúgy, mint a dallamosodást megkezdő Countdown T.E. -ről. persze a gitármunkát csodálatosnak tartom én is.

saszi11 2017.02.12. 11:26:42

ja. Nekem hatalmas csalódás volt az a lemez. Nekem a Riskig az összes lemezük tetszik, igazi rajongójuk voltam. Utána viszont mintha egy más banda lenne, már teljesen elmentek a lemezeik mellettem, pedig próbálkoztam mindel becsületesen. Viszont Marty továbbvitte a zenét, mégha sokan máshogy is gondolják.

tipeti 2017.02.12. 16:21:53

Igaz nem ide tartozik, de egy kis hallgatnivaló ha valakit érdekel : Witherfall : Nocturnes and Requiems -2017- Abszolút vág az oldal karakteráhez.....

garael 2017.02.12. 17:35:03

@tipeti: Tényleg jóféle prog.metal, van benne egy kis Nevermore, meg egy kis elszállós Devin Townsend is.

saszi11 2017.02.12. 18:07:31

@tipeti: Jó zenének tűnik, csak most az Overkill mellett elmerültem a Karfagen elborult prog zenéjében. De e albumok után én is a Witherfall alkotással tervezem az ismerkedést

tipeti 2017.02.13. 14:37:42

Örülök ha tetszett... :)