Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak




 

ws szines.jpg

Aldaria: Land Of Light (2017)

2017.03.25. 15:01 | garael | 12 komment

aldaria.jpg
Kiadó:

Pride And Joy Music

Honlap:
www.aldariaband.com

Lehetséges, hogy a Tobias Sammet-féle Avantasia projekt már sosem fog ereje fényében tündökölni, ám az biztos, hogy a színtérre gyakorolt hatását – az előzmények ellenére is – bátran nevezhetjük stílusteremtőnek. Nem lenne elég a két kezem – pedig nem vagyok kanadai favágó – hogy összeszámoljam, hány album született Sammet mesterművei óta az Avantasia szellemében, legutóbb éppen Marius Danielsen viking-kalapácsos műhelyéből. Azt persze elismerem, hogy a próbálkozások nem mindig járnak az "opera" szó értékteremtő erejével, bár nem igazán emlékszem annyira kutyaütő próbálkozásra sem, ami az állatvédőket feljelentésre buzdította volna. Ez véleményem szerint magából a stílusból fakad: ha már valaki nekiáll egy ilyen, általában sok munkát igénylő vállalkozásnak, eléggé felkészül ahhoz, hogy ne gyalázatos legyen az eredmény, a meghívott vendégek pedig – az esetleges gyengébb zenei aspektus ellenére is – el tudják vinni a hátukon a produkciót.

Megvallom őszintén, jelen kritika tárgyának megálmodójára nem nagyon emlékszem, bár anyacsapata, a Memorized Dream egyik albuma rémlik még a 2010 előtti időkből, de az sem a színvonal, hanem az egyik dalra meghívott, akkoriban a csúcson lévő Olaf Hayer miatt: mondanom sem kell, hogy a vendég kurta szereplése szőröstül-bőröstül felfalta az egész lemezt, már ami a nívót illeti.

Frode Hovd gitáros mégsem lehet ismeretlen a szakmában, hiszen a stílushoz méltó vendégcsapatot sikerült összetoboroznia, ráadásul többnyire nem a szokásos, kissé elkoptatott nevekkel: Todd Michael Hall (Riot V), Rick Altzi (Masterplan), Mathias Blad (Falconer), Fabio Lione (ex-Rhapsody Of Fire), Jonas Heidgert (Dragonland), Jimmy Hedlund (Falconer), Pellek (Pellek), Roland Grapow (Masterplan), Mike LePond, (Symphony X), Uli Kusch (ex-Helloween), Peter Danielsen (Darkest Sins) Mistheria (Vivaldi Metal Project) – aki kíváncsi az össze zenészre és szereplőre, kedvére böngészhet a projekt honlapján.

Mielőtt rátérnék a lényegre, tudjuk le gyorsan a legrosszabbal. A történet nem éri el Tolsztoj műveinek színvonalát, de lehet, hogy egy jobb tollú gimnazista kezdeti írói próbálkozásának eredményeit sem, ám ez ne riassza el a hallgatót, tanulmányozzuk át egy kicsit a valódi opera-történelem librettóit, ott sem fogunk egy megzenésített Shakespeare-i szonett irodalomrengető értékhalmazára bukkanni.

A zene viszont – ami bőven támaszkodik az Avantasia lefektetett tartópilléreire – meglepően idézi fel a stílus jobban sikerült pillanatait, még akkor is, ha azokat már eljátszotta más is. A szokásos prológust követő, galoppozó metal-himnusz refrénjében nem csak a klasszikussá vált "Reach Out For The Light" (Avantasia 1) refrénjét, hanem konkrétan a szöveget is felismerhetjük: ilyen mértékű lopásra azért nem nagyon emlékszem, bár az is lehet, hogy a szövegi egyezőség amolyan hivatkozásféle akart lenni. A Manowar hívőket azonban nem hiszem, hogy érdekli mindez, hiszen ajándékba egy olyan indulót kapnak, amiért az ötvenes évek Magyarországán ölni tudtak volna a hivatásos mozgalmi-dal gyártók.

Folytatásként elemezgethetném egyenként a dalokat, de minek? Aki ismeri a stílus alapjait, az úgy is tudja, mire számíthat, talán annyit az elvárásokhoz, hogy a kész mű igen "guitar-heavy" lett, amiben nagy örömömre egymást érik a remek szólók, és Jimmy Hedlund ismételten ráébresztheti arra a hallgatót, mennyire is alulértékelt szereplője az instrumentális színtérnek. (A Falconer legénysége igen kitesz magáért, hiszen Mathias Blad a "Trail Of Tears"-ben olyat énekel, amiért egy szirénekből összeállt zsűri zokogva emelheti magasba a 10 pontos táblát.)

A Grapow keverte végeredmény – aminek egyes momentumaiban igencsak érzem a mester dalszerzői hatását is – ugyan nem lett annyira bombasztikus, mint amit a stílus sztenderdjei kívánnak, de a viszonylagos szárazabb hangzás talán annak is köszönhető, hogy a szimfonikus elemeket a gitárok igencsak háttérbe szorítják.

Mit is mondhatnék végezetül, mint a metal operák nagy rajongója? Gyerekes? Klisés? Hatásvadász? Igen. De az igazat megvallva, lehet, hogy éppen ezekért tetszik: az ítéletet vállalom, még akkor is, ha ez valahol előbb-utóbb a stílus végét fogja jelenteni.

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr3712369677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régi Olvasó 2017.03.25. 18:40:53

Még csak egyszer hallgattam meg (túl sok remek lemez jelent meg a héten), így ne vedd alapul a nemsokára leíródó egy szót, de muszáj hozzászólnom az íráshoz, mert már ajánlani akartam mindenki figyelmébe, pusztán a rajta szereplő neveket olvasva! (Meg így az első lehetek, ha-ha!)
Megint megelőztél... :)

Szóval, az első véleményem az együtt eltöltött egy óráról az, hogy izgalommentes volt.

garael 2017.03.26. 09:11:35

@Régi Olvasó: Az biztos, hogy nem váltja meg a világot, de kellemes hallgatni, már csak a vendégek produkciói miatt is.

Régi Olvasó 2017.03.27. 20:33:16

Harmadjára már szórakoztató, de még mindig nem kimagasló - nálam sem.

Viszont most nem hagyom magam leelőzni! :)

Beleszaladtam egy újabb metáloperába, amit számomra egy teljességgel ismeretlen perui csapat, az Ancestral Dawn hozott össze. A címe: Souldance.
A vendégeket beollózom:
Fabio Lione (Rhapsody, Angra) - Vocals (2, 6)
Ralf Scheepers (Primal Fear) - Vocals (9)
Jonas Heidgert (Dragonland, Destino) - Vocals (4, 10)
Rick Altzi (Masterplan, At Vance) - Vocals (3, 4, 10)
Roland Grapow (Masterplan, Hellowen) - Guitar (7)
Mark Boals - Vocals (7, 10)
Nathalie Markoch - Vocals (6)
Amanda Somerville (Avantasia, Kiske Somerville) - Vocals (8, 10)

Ígéretes, már csak ezt olvasva is...

saszi 2017.03.28. 00:38:11

számomra eddig az idei áv legnagyobb meglepetését egy magyar banda okozta.
Miserium - Ascension

garael 2017.03.28. 06:13:35

@Régi Olvasó: No, ezzel megleptél. Máris megyek a boltba megvenni.

turisas 2017.03.29. 11:29:54

Sőt rövidesen írok itt az új lemezről, Éppen hallgatási fázisban van...

saszi11 2017.03.30. 22:07:40

@turisas: a KXM is hatalmas lemezt csinánt. Lynch legitározza a csillagokat az égről

turisas 2017.03.31. 11:40:55

@saszi11: Igen, ez így van, brutális. Még azzal együtt is, hogy én Doug Pinnick dallamait nem annyira szeretem, kurva jó, élettel teli anyag

saszi11 2017.03.31. 16:31:16

@turisas: én szeretem a Kings lemezeket. De értem amit mondasz, Lynch gitárjátéka szintjét még énekes nem érte el az általa játszott lemezeken. Én Dokken-nél s ugyanazt éreztem.

garael 2017.04.01. 10:02:38

@Régi Olvasó: Meghallgattam, bár annyira nem könnyű darab, mint az Aldaria, de ez a perui prog-power opera igen izgalmas és szokatlan darab.

Régi Olvasó 2017.04.01. 21:53:13

@garael:
Úgy beza! Nem is bírok még tartósan elszakadni tőle!