Saffire: Where The Monsters Dwell (2018)

yy_22.jpg

Kiadó:
Perris Records

Honlap:
facebook.com/saffiresweden

Frankón tegnapelőtt, az Angra koncertről hazafelé tartva beszélgettünk országos cimborámmal a kocsiban, hogy mi lehet vajon a Saffire-rel. Mindketten nagyon csipázzuk ezeket a svéd hard rockereket, és abból kiindulva, hogy közel három éve nem jelentkeztek új anyaggal, fölmerült bennünk, bizony ideje lenne jelet adni magukról. És lám, itt az új anyag, ma reggel szinte kiverte a szemem! Föl is ujjongtam magamban (a szomszédok ennek biztos nem örültek annyira), és azóta folyamatosan pörgetem a lejátszómban nem kis hangerővel (ennek még kevésbé örülnek a szomszédok). A társasházak átka...

A Saffire amolyan kipantintott, erősen hormonkezelt skandináv változata a '70-es évek hard rock legendáinak, de elsősorban a Rainbow Dio által fémjelzett korszakának keményebb hangvételű darabjait idézi. Ez a vonal talán még soha sem volt olyan hangsúlyos, mint ezen az albumon (lásd - illetve hallgasd - például a "Broken Crown" című nótát!). Annyira profin csinálják ezt (mármint a nosztalgia- és nyúlásmentes múltidézést), hogy egyszerűen nem értem, miért nem kerültek már egy nagyobb kiadóhoz. Az első két lemez az Inner Wound Recordingsnál és az AOR Heaven kiadónál jelent meg, az új album pedig a számomra teljesen ismeretlen Perris Recordsnál. Magyarázza már el valaki, hogy miért nem a Frontiers rosterén feszítenek, valahol az Eclipse, a W.E.T és a hasonló csapatok között!

Nekem egyébként nagyon feküdt a debütáció (From Ashes To Fire, 2013) kicsit progresszív hangvétele (ami különösképpen az album második felén kezdett el pucsítani), de ez az anyag a második lemez (For The Greater Good, 2015) slágeresebb, direktebb vonalát viszi tovább. Tobias Jansson premier ligás énekes: elképesztő energiával, döggel tudja megformálni a legfülbemászóbb dallamokat. Victor Olsson gitáros riffjei és szólói is 100%-osak, egyedül Dino Zuzic Hammond munkáját érzem visszahúzódóbbnak (alázatosabbnak?) a kelleténél.

A "Valley Of The Damned" című tétel egymagában is K.O. Előbb-utóbb alighanem visszalátjuk majd az "Ügyeletes kedvenc" rovatban. Az pedig már most eldőlt, hogy az album ott lesz az év végi összesítés toplistájában.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika