Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Almanac: Rush Of Death (2020)

2020.03.06. 09:31 | Dionysos | 7 komment

y_278.jpg

Kiadó:
Nuclear Blast

Honlapok:
www.almanac.band
facebook.com/AlmanacVS.band

Az öndicséret ellenszenves dolog. Még ha valakinek történetesen igaza van, akkor is irritáló az ilyen magatartás; kérkedni egyszerűen illetlen dolog. Az illetlenség azonban nem áll tőlem távol, mint ahogy a polgárpukkasztás sem. Ráadásul amikor azt mondom, hogy az Almanac előző lemezéről, a "Kingslayer"-ről írt cikkem - szerintem! :) - az egyik legjobban sikerült írásom, akkor ezt elsősorban azért mondom, hogy a Tisztelt Olvasó esetleg vegye a fáradságot, és retrospektív igénnyel újraolvassa azt, mintegy "megágyazván" az új albummal való ismerkedésnek.

Smolski poszt-Rage karrierjének első két albuma gyors egymásutánban követte egymást, a fehérorosz zseni érezhetően tele volt ötletekkel és bizonyítási vággyal. Ehhez képest talán meglepőnek tűnik, hogy a harmadik lemezre három teljes évet kellett várni, s így is csak bő 47 percre tellett (ráadásul két kb. egy perces "interlűddel"). Smolski ezt zeneszerző/karmester édesapja 2017-es elvesztésével magyarázta, ami - érthetően - nagyon megviselte lelkileg. Talán ezért is határozta el, hogy az édesapjával és egyben zenei példaképével közösen szerzett, gladiátoros történetre felfűzött "Suite Lingua Mortis Part I" (Rage "Speak Of The Dead", 2006) folytatását is elkészíti. Ezt a modern kori gladiátoroknak, vagyis az autóversenyzőknek dedikált opuszt csak üdvözölni tudjuk!

Időközben jelentősen átalakult Smolski csapatának összetétele, a magasabb fokozatra kapcsolt munkát már nem tudta sem Andy B. Franck (Brainstorm), sem David Readman (Pink Cream 69) követni. A három eredeti énekes közül egyedül Jeanette Marchewka úrhölgy maradt, a fiúk helyén pedig Patrick Sühl (Pantaleon, Gun Barrel) vitézkedik teljesen korrekt power metalos fölfogásban. Nekem egy kicsit hiányzik a két korábbi "bundesligás" torok, de Sühl teljesítményére tényleg nem lehet panasz. Smolski azt nyilatkozta, hogy a banda most végre valódi zenei kollektívaként működik, nemcsak interneten küldözgetik egymásnak a zenei fájlokat, hanem rendszeresen próbálnak, koncerteznek, és ez inspirálólag hatott a dalszerzésre.

Talán túlzó Smolski azon kijelentése, hogy az első két lemezük csak bemelegítés volt, de az biztos, hogy a "Rush Of Death" egy a korábbiaknál tömöttebb, fókuszáltabb, egységesebb anyag, ami gyorsabb, energikusabb, keményebb eredményt hozott. Ez a tempósság és acélosság persze jól illeszkedik az autóversenyzés tematikájához, ami nem olyan meglepő, ha arra gondolunk, hogy Smolski már vagy 25 éve versenyez hivatalosan, a sebesség euforikus bűvöletében.

Hiába a "Suite Lingua Mortis Part II", a "Rush Of Death" az Almanac eddigi leginkább power metálos anyaga, és olyan, mint a lemezindító dalban megénekelt ragadozó: kerget, karmol, harap rendesen. A patetikus, metáloperás körítés persze nem teljesen a múlté, de most érezhetően háttérbe szorult, hogy teret adjon a Smolskiban lakozó fenevadnak. Ez lehet, hogy még az egykori fegyvertársnak, Peavy Wagnernek is tetszene, pedig nem régen nyilatkozta, hogy a Rage végére már nagyon terhes volt neki Smolski kreatív értelemben tolakodó magatartása. Én továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy különválásuknak mi csak haszonélvezői vagyunk, mint ahogy Havancsák Gyula látványos lemezborító grafikáinak is.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr215507010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

saszi 2020.03.06. 14:43:40

Végre Ezt a zenét vártam tőle, mióta kiszállt a Rage-ből. Örülök hogy elment a két énekes Egy Almanacnak nem róluk kell szólnia Az új srác tökéletesen énekel, sokkal egységesebb az egész De ami a lényeg a zene lenyűgöző, kemény, összetett, amilyennek lennie kell.

garael 2020.03.07. 10:56:58

Szerintem is ez a legjobb album a három közül, csak azt sajnálom, hogy az énekes eléggé jellegtelen, az énekdallamokat meg úgysem ő írta. (És valaki magyarázza már meg nekem, hogy mi a fenét hall Hansen és Smolski is a Gamma Ray-ből is idehívott Franc Beck-ben?)

Dionysos 2020.03.08. 17:33:37

@garael: A "Bought And Sold"-dal Smolski olyan közel került Michael Romeóhoz (és a Symphony X-hez), mint még soha korábban... :)) Kegyetlenül karmol!

Régi Olvasó 2020.03.10. 18:25:32

Első hallásra én viszont csak pislogok, hogy ez meg mi! Egész pofás refrének, szólók vannak beleágyazva a semmibe. Fura lemez, de talán majd beérik nálam is.

szabzero 2020.03.26. 22:35:29

Visszaolvastam a 4 évvel ezelőtti beszélgetést az első Almanac-ról. Most a 3. után is csak azt tudom mondani, semmivel nem jobb lemezek mint a Rage-ek, sőt.. De nem vitaindítónak szánom a véleményem, én így látom.

Dionysos 2020.03.27. 14:04:22

@szabzero: Szerintem ezt akkor is elismertük, sőt, talán az első lemez kritikájában ez meg is lett fogalmazva. Itt is utaltam arra, hogy Peavy nyilatkozata szerint a végén Smolski gyakorlatilag átvette az irányítást, ezért a utolsó Rage lemezek már inkább Smolski lemezek voltak, kivéve talán a "21"-et, mert ott már Smolski szerintem az új projekt gondolatával volt elfoglalva (kb. mint Blackmore a "Stormbringer" idején). Nekem az egyetlen lényegi különbség az énekhang, és minden Peavy iránti tiszteletem mellett is ki kell jelentsem, e tekintetben mindhárom Almanac énekes (férfi) magasan fölülmúlta őt.

saszi 2020.03.29. 19:36:56

Szerintem nem verseny Pl. Marty Friedman lemezek vagy a Megadeth lemezek sem jobbak , mint az első két Cacophony. Attól még csodás lemezek sokaságát alkotta azóta is Nem kell állandóan máshoz hasonlítani egy alkotást, Csak önmagában kell nézni.