Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak




 

ws szines.jpg

Lost Forever: Unbreakable (2020)

2020.05.10. 10:30 | Dionysos | 2 komment

yyy_17.jpg

Honlapok:
www.lostforever.com.br
facebook.com/www.lostforever.com.br

Egy kis programajánló, némi vigasztalás a vesztegzár idejére. A zeneipar Csipkerózsika-álmát alussza, így kénytelenek vagyunk előrukkolni olyan ötletekkel, amelyeket az internet szinte feneketlen mélységéből halászunk ki. Ez az "ötlet" konkrétan Brazíliából, pontosabban Rio de Janeiróból származik, ahol még a '90-es évek legvégén egy Fabbio Nunes nevű gitáros megalapította Lost Forever nevű bandáját. Mára ő maradt az egyedüli alapító tag, de egyébként is ő a csapat fő ötletgazdája és dalszerzője, így a gépezet továbbra is zavartalanul működik. A működés ugyan zavartalan, de nem mondanám túl termékenynek, hiszen kb. 20 éve alatt ez még csak a harmadik teljes értékű albumuk.

Nyilván fölösleges ecsetelnem, hogy brazil bandáról lévén szó, a hangszerkezeléssel kapcsolatban nem lehet kifogásunk, de a dallamérzék tekintetében sem lehet sok okunk a panaszra. A Lost Forever tipikus brazil prog-power formáció, akikre elsősorban (és hallhatóan) olyan zenekarok voltak hatással, mint a Metallica, Megadeth, Dream Theater, SymphonyX, Adagio. Azért ebből a kalapból már elég érdekes dolgokat lehet előrángatni.

Alapvetően két kifogásom van csupán: James Galvão énekes hangjától én nem dobtam hátast, bár meg kell vallanom, hogy ez csak egyéni benyomás, másoknak símán bejöhet, és a stílushoz is jól illeszkedik. A másik a hangzás, de itt meg sietek hozzátenni: nem nagy kiadós bandáról van szó, sőt az album gyakorlatilag magánkiadásban jelent meg. A mellékelt videón meghallgatható "Uncanny Symmetries" talán nem volt a legjobb választás, mert ez a SymphonyX-es zenei alapokra ültetett Metallica utánérzés (és dallamvilág) valójában nem jellemző az egész lemezre. A többi nóta dallamosabb és cizelláltabb, például az albumot indító überdallamos és Fates Warning-ízű "Let It Go", vagy az instrumentális "Balance In Chaos" szerintem jobb ízelítő lett volna. Nem kihagyhatatlan anyag, de a karantén idejére pont jó.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr3615676682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SaviourMachine 2020.05.10. 18:48:28

A GetMetal mióta a net feneketlen mélysége? Gondolom, világszerte (de itthon is nem kevesen) sok tízezren szedik le onnan a friss cuccokat, ahogy a torrentről, streamekről, innen-onnan Az igaz, hogy a 'Forgácson, a Hammeren és rajtatok kívül más platformok nemigen írnak az undergroundról, ez valóban titeket dicsér, de azért ne csináljunk úgy, mintha 2020-ban olyan nagy dolog lenne 40 másodperc alatt rábukkanni az újonnan felpakolt warez-anyagokra, főleg, hogy jóesetben az embernek ezek az oldalak, blogspotok ott vannak a gépén a könyvjelzők között. Nekem idestova min. 16-17 éve... Ezzel csupán azt akartam mondani, hogy a netes kukázás nem egy olyan hű de rendhagyó tevékenység, amit minden 3. kritika elején ki kéne domboritani. :)

Dionysos 2020.05.10. 19:10:30

?
Hááát, ezt a lemezt pont nem onnan töltöttem le, hanem a Rock AOR Musicról (de rendszeresen járok a Spirit Of Metal oldalon és másegyebütt is), csak nem találtam másik album borítóképet (ami ide illett volna). De érteni vélem, hogy mire gondoltál, mikor arra látszottál következtetni, hogy mi állt szándékomban, mikor azt hitted, hogy épp azon voltam. :)