Honlapok:
facebook.com/jamesnorbertivanyi
jamesnorbertivanyi.bandcamp.com

Az úgy kezdődött, hogy leültem kritikát írni az új Rob Moratti albumról (Saga, Rage Of Angels, Acacia Avenue), de annyira nem kötött le a kínosan sablonos AOR muzsika, hogy még a kötelességtudat is egészen elhagyott; elkezdtem hát "hullámlovagolni" a neten és teljesen véletlen belefutottam egy James Norbert Ivanyi nevű instrumentális gitárfenomén dalaiba. El sem tudjuk képzelni, hogy milyen sok jó gitáros van a világon, ezért az ember már föl se kapja a fejét egy szélsebes, halál pontosan kipengetett futam hallatán. Ez esetben sem a makulátlan technika keltette föl az érdeklődésemet, hanem a nyilvánvalóan magyar eredetű név.

Kiderült, hogy a srác Syndneyben él és édesapja klasszikus hard rock (Led Zeppelin, Pink Floyd, Rush, Genesis, Yes) lemezein nőtt föl. Azután 18 éves korában édesapját brutálisan meggyilkolták indonéziai otthonában, ami annyira traumatizálta a fiatalembert, hogy kimaradt az iskolából és a külvilágtól teljesen elzárkózva egész nap csak a gitárját nyüstölte, a zenében keresett vigaszt és megnyugvást. Végül édesanyja unszolására beiratkozott az Australian Institute Of Music-ra, majd saját kiadásban EP-ket kezdett készíteni. A szakma is fölfigyelt rá, Ausztráliában már játszott a Katatonia és a Soilwork előtt is.

Iványi (talán nem gáz, ha inkább így, magyarosan írom le a nevét) jóformán szomszédja egy másik ismert és elismert ausztrál gitárosnak, Plininek, de nemcsak lakhelyük szerint vannak közel egymáshoz, hanem valamennyire zenei stílusukban is. Iványi is progresszív instrumentális gitárzenét játszik egészen modern fölfogásban, markáns djent hatásokkal, de nem zavaróan agyontördelt, egysíkú, hanem határozottan muzikális módon. Legújabb albuma, az "Omen Faustum" nem éppen habkönnyű hallgatnivaló, de annak, aki "cuppan" az ilyesmire, kifejezetten izgalmas anyag. Én nem hiszem, hogy egyben meg tudnám hallgatni a 40 perc fölötti albumot, de részletekben le tud kötni, és a "magyar kapcsolat" miatt nyilván szívesebben írtam róla, mint az olasz-kanadai Morattiról. Ennyi nacionalizmus engedtessék meg nekem.

Tartuffe