Honlapok:
www.ellenplaysbass.com
ellenplaysbass.bandcamp.com
facebook.com/EllenPlaysBass

A Geminiből (az Ikrek csillagjegy alatt születettből) úgy lett Jaminai, hogy 13 éves Las Vegas-i kislány eredete neve nem (sem) mondott volna semmit a nagyérdeműnek. Eredetileg úgy hívják, hogy Ellen Alaverdyan, és annak az ugyancsak ismeretlen Hovak Alaverdyan örmény-amerikai gitárosnak a kislánya, aki Octavision néven olyan lemezt dobott piacra 2020-ban, amely akkor megkérdőjelezhetetlenül követelte ki magának a toplistám első helyezését!

A büszke apuka tudatosan és kemény kézzel irányította kislánya zenei képzését, ráadásul jó üzleti érzékkel építette föl a szociális médiában azt az ázsiót, kiterjedt kapcsolatrendszert és - most már mondhatjuk - karriert, amelynek méltó eredménye a "Take Off" című debütáció. Nyilván jobban szerette volna, ha a lánya inkább a szólógitár felé orientálódik, de a gyermek - leginkább a valóban csodálatos Tal Wilkenfeld hatására - ellenállhatatlan vonzalmat érzett a basszusgitár iránt. Persze azóta már gitározik, dobol és billentyűzik is, de a fő hangszer most már biztosan a bőgő marad, s ebből - érthető módon - következik, hogy zenei preferenciái - apukával ellentétben - nem a folk rock és progresszív metál irányába mutatnak, hanem a funk és a fúzió felé.

Évek óta figyelem a kiscsajt, készített interjút és zenélt együtt néhány nagyon jelentős figurával Steve Vaitól kezdve Victor Wootenig, aki - nem meglepő módon - jelentős hatást gyakorolt a stílusára (és az Octvision lemezen is megjelent). Bemutatkozó lemezén édesapjával, annak Murzo nevű örmény-amerikai billentyűsével és a legendás dobossal, Gregg Bissonette-tel játszik együtt. A lemez producere és hangmérnöke is apuka volt. A lemezen nem csak instrumentális darabok szerepelnek, Ellen is dalolgat/dúdolgat itt-ott, de az énekes darabokat inkább egy bizonyos Leah Harrisre és a név alapján vele valamilyen rokonságban álló Anushik Alaverdyanra bízta.

A nem túl hosszú "Take Off" tipikus jazz rock fúziót tartalmaz, nyilván az sem véletlen, hogy a stílus egyik alapítójának, a Weather Reportnak egyik legnagyobb slágeréről, a "Birdland"-ről is találhatunk rajta egy földolgozást. Tekintve, hogy én a nagy példaképet, Victor Wootent is őrülten csípem, valamint a stílusban több előadót is rendszeresen hallgatok, nem találom magamtól idegennek a jazzesebb darabokat. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a rockosabb, gitárorientáltabb és némi örmény folkot vegyítő számok állnak a legközelebb a szívemhez, pl. a címadó, az "Ellen's Groove" és a "13 Town".

Ha Ellen (alias Jaminai) az én lányom lenne, bizonnyal én is olyan büszke lennék, mint Hovak Alaverdyan, de akkor alighanem k.rva jó gitáros is lennék, aminek nyilván még jobban örülnék. A Bandcamp oldalon az egész album meghallgatható. Érdemes rászánni azt a bő félórát!

Tartuffe