@Promises69: A "Farewell To Childhood" nem ugyanaz, mint a cikkben általam említett "Return To Childhood". Az előbbit itt rögzítették 2015-ben: C Club, Columbiahalle , Berlin, míg a másikat Amsterdamban. Én az utóbbit ismerem, az fantasztikus, de gondolom, a berlini előadás sem lehetett gyönge.

Bejegyzés: Fish: Weltschmerz (2020)

Sziasztok!
Évek óta olvasom a blogot, nem is értem miért nem regisztráltam eddig.
Én imádom Fish minden korszakát.
Az előbb böngésztem a honlapját. Találtam egy Fareweell to Childhoods című cd/ dvd combót, 20 fontért. Ez szerintem azon a turnén készült, amit Tartuffe említ. Persze, plusz posta. De annyit megér.

Bejegyzés: Fish: Weltschmerz (2020)

hallottátok már az új Blue Öyster cult lemezt? Szerintem zseniálisra sikerült

Bejegyzés: Fish: Weltschmerz (2020)

Ez igencsak kellemes lett.

Bejegyzés: Falconer: From A Dying Ember (2020)

A lemezről meg annyit, hogy ez a total felesleges kategória mintapéldánya.

Bejegyzés: BPMD: American Made (2020)

A mas zenekkel valo hasonlóság csak a véletlen műve lehet, Petrucci tudatosan nem hallgat másokat,ő maga mondta egy interjúban

Bejegyzés: John Petrucci: Terminal Velocity (2020)

@Dionysos: Köszönet. tényleg jobb lett! :)

Bejegyzés: Derek Sherinian: The Phoenix (2020)

Korrekt kritika, köszi! Épp a "hangszeres maszturbáció" kategóriával jellemeztem, amikor az előbb kérdezték, hogy mi szól a Szpotiból. :-) Az egyik dalra meg látatlanba azt mondtam, hogy olyan, mint egy 90-es évek végi Vai-nóta, erre valóban ő szerepelt benne... Lehet, hogy pár hallgatásra majd leülepszik azért valami! Bonamassa pedig valóban jó, mint mindég.

Bejegyzés: Derek Sherinian: The Phoenix (2020)

@Menya69: A Twitteren él, onnan pedig elérhető egy próba oldal, ahová a cikkeink mindig fölkerülnek:

passzio.hu/proba/

Bejegyzés: Derek Sherinian: The Phoenix (2020)

Könnyebben olvasható az új oldal, köszi!
Oldaldobozokhoz: a Passzio.hu már régóta nem él :(

Bejegyzés: Derek Sherinian: The Phoenix (2020)

@Dionysos: Nos, valóban megújult, fölfrissült az oldal, kicsit naprakészebb, fiatalosabb, letisztultabb lett (pedig ez az életben egyébként nem jellemző ránk). Remélem, hogy tetszik annak a néhány törzsolvasónknak, akik rendszeresen megtisztelnek bennünket a figyelmükkel.

Ez a sablon talán a mobil alkalmazásokkal is könnyebben olvasható. Nem csicsáztuk túl, igyekeztünk lényegre törően "fogalmazni", mint a recenzióinkban is. Fogyasszátok egészséggel! :))

Bejegyzés: Derek Sherinian: The Phoenix (2020)

@Régi Olvasó: Egyelőre csak kísérlet. Még dolgozunk rajta, pl. visszaállítjuk a régi oldaldobozokat is (a könnyebb tájékozódás, navigálás, kereshetőség stb. érdekében).

Bejegyzés: Derek Sherinian: The Phoenix (2020)

Hoppá! Új fizimiska?

Bejegyzés: Derek Sherinian: The Phoenix (2020)

Nagyon jó zene. Szerintem is az eddigi legjobb. Nálam legalábbis kedvenc

Bejegyzés: Jónás Tamás: The Four Seasons EP - Part 3: The Autumn (2020)

Én most éreztem igazán a kifáradás jeleit: ezeket a fordulatokat a szóló albumain és a Sweet and Lynch albumokon. A keménykedős, meg Maiden albumon legalább mást (is) hallottam, mint az említetteken. Persze az is közre játszik, hogy szerintem most nem sikerültek olyan erősre a dallamok, legalábbis egy olyan megoldást sem hallottam, amire felkaptam volna a fejem - de ez már szubjektív dolog.

Bejegyzés: Stryper: Even The Devil Believes (2020)

@Kotta: Éppen ma hallgattam Ark-ot. Kár, hogy már sosem áll össze.

Bejegyzés: Mike Lepond's Silent Assassins: Whore Of Babylon (2020)

Nekem nagyon tetszik, van egykét pofátlan nyúlás, de az a Dream zenéjében is jelen volt mindig. Azt hittem feldolgozott egy Marty dalt. De ezek felett szemet tudok hunyni, mert zaeniálisan zenélnek. Érdekes hogy gitárhangzásban is lekövette egy egy gitárot, nem csak játékban

Bejegyzés: John Petrucci: Terminal Velocity (2020)

A Night of the long knifes-ban az Ark szellemisége köszön vissza. Ezzel el is mondtam mindent. :)

Hibátlan muzsika.

Bejegyzés: Mike Lepond's Silent Assassins: Whore Of Babylon (2020)

Nálam viszont nagyon kellemes lett a meglepetés! Pláne, mert ritkán hallgatok szeretett együtteseimben játszók szólólemezeit, hiszen sokkal több szokott lenni a csalódás az anyabandához képest, mint a jóérzés. (Ezalól a legnagyobb kivételt talán a Mors Principium Est gitárosának lemeze adta: Andy Gillion: NeverAfter.) Itt viszont a DT gyengusabb anyagai után fellélegeztem a könnyedségtől, az ötletektől. Valahogy jobban összeállt az egész!

Bejegyzés: John Petrucci: Terminal Velocity (2020)

Egyet kell értsek Tartuffe kollégával mindenben. A lemez erősen közepes lett. A "balalajkázást" még hallgatni is ciki, a gitársound nekem már a DT lemezeken sem jött be. A dalok mind strukturálisan, mind zeneileg súlytalanok (na jó, kivétel a címadó dal).
Nehéz ezt kimondani, de Brian Maillard és Marco Sfoggli lemezei klasszisokkal jobbak ennél az albumnál... :(

Bejegyzés: John Petrucci: Terminal Velocity (2020)