Ja, a Testament, ahogy olvastam, mindenhol tarolt, kíváncsi vagyok, hogy a búcsú Megadeth meg tudja-e szorongatni.

Bejegyzés: Ballroom Blitz – 2025. XIV.

A Sainted Sinnerset én is felfedeztem, de nem volt időm belehallgatni, ám most meg fogom tenni. A Mausoleum Gate viszont tök új számomra, kíváncsi vagyok.

Bejegyzés: Ballroom Blitz – 2025. XIV.

@Dionysos: én megvoltam vele gitár nélkül is, de egyetértek, kíváncsi lennék egy olyan verzióra is!

De ha már hiányzó gitár, érdekességből hallgass esetleg bele a francia Moundrag hard rock "Caveman"-jába! Szerintem itt fogunk igazán egyetérteni, hogy egy gitáros igazán elkélhetne...
m.youtube.com/watch?v=MsuAK-K1uY4&list=RDMsuAK-K1uY4&start_radio=1&pp=ygUUbW91bmRyYWcgdGhlIGNhdmVtYW6gBwE%3D

Bejegyzés: Spock's Beard: The Archeoptimist (2025)

A "Gamle Mester" valóban kivételes anyag, de nekem rettenetesen hiányzik belőle a gitár. Igazán meghívhatta volna mondjuk Kim Stenberget a Magic Pie-ból! Na, az besz@rás lett volna!

Bejegyzés: Spock's Beard: The Archeoptimist (2025)

Hogy az albumról is írjak, a klippes nótától (és a leírástól) nagyom belelkesültem, az album meghallgatása után egy kicsit azért vissza is vettem belőle.
Spock's Beard albumnak erős (Snow-t ez sem üti), de a Morse-éra óta ez az első, amit újra hallgatnék részeiben.
Sokkal több az energia és erő benne (és emlékezetes pillanat!), mint a Pattern Seeking Animals bármelyik általam hallott számban, az új hatások (pl.: Gentle Giant típusú asszimetrikus kórus az Aforethought-ban) nagyon jól passzolnak és jó az új dobos is!
Szóval en is csak ajánlani tudom (meg Lars Fredrik Frøislie Gamle Mester albumát)

Bejegyzés: Spock's Beard: The Archeoptimist (2025)

Pedig hidd el, van! Idén tán ez volt az első poszt, amit olvasva alig vártam, hogy legyen kedvem alaposabban is belehallgatni. De szerintem az olvasók/hallgatók itt is (és az élet többi területén is) nyakig ülnem a tennivalóban és a "majd meghallgatom/reagálol" kosárba tettèk.
De attól még nagyon jó, hogy irtál róla, abba ne hagyd!

Bejegyzés: Spock's Beard: The Archeoptimist (2025)

Hát, megmondom őszintén, azt vártam, hogy ez a megjelenés nagyobb hullámokat ver. Hét év után, a sokadik "karmester" elvesztését követően, a padlóról állt föl egy legendás, mondhatni stílusalapító csapat. Igazi "keljföljancsik". Meggyőződésem volt, hogy ennek hírértéke van..., de alighanem naiv voltam. Itt mutatkozik meg igazán, hogy mennyire "out of touch" vagyok a kurrens zenei történéseket, trendeket illetően. Most először gondolkodtam el azon komolyan, hogy "nyugdíjba" kellene vonulnom. Azután - igazi sértődött remeteként - azt mondtam, lóf@szt!, nekem van igazam... Meg kell maradnom Herkulesnek...

Bejegyzés: Spock's Beard: The Archeoptimist (2025)

Nem egy könnyű anyag, annak ellenére, hogy a dallamok azok első hallásra is ülnek. Viszont nagyon rétegzett, sok folkelem, orientális témázgatás van benne, nem beszélve a bő lére ereszetett instrumentális kalandozásokról. De igen bejövős.

Bejegyzés: Flaming Row: Keeper Of The Scriptures (2025)

A klipnóta nagyon tetszik. A dallamok engem kicsit a Therionra emlékeztetnek, de van bennük egy apró folkos íz is. Máris meghallgatom a teljes albumot!

Bejegyzés: Flaming Row: Keeper Of The Scriptures (2025)

@beardfish: Teljesen osztom a véleményedet az Edman torkában lévő esszenciális, utánozhatatlan adottságok és képességek dolgában. S igen, én is csalódott voltam amiatt, hogy nem ő énekelte föl a legutóbbi Karmakanic albumot. Persze Mitchell is tehetséges (mind gitátárosként, mind énekesként), de valahogy nem ugyanaz a kategória. Mitchell jó énekes, Edman pedig egyedülálló, a világon csak egy van...

A Headless lemezt pedig ismertem, de sajnos nem jött be igazán. Úgy érzem, Edman sem tud igazán érvényesülni ebben a zenei kontextusban.

Bejegyzés: Karmakanic: Transmutation (2025)

Egy kis kárpótlás Edman mestertől, avagy ezennel inkább „maestro”-tól.
Headless - Transitional Objects (2025)
Vigaszt keresve a „kihagyott” Karmakanic album okozta csalódásom miatt – meglátva a maestro nevét - úgy csaptam rá erre az anyagra, mint éhes gall kakas a tárkonyra. Bár a Headless nevezetű itáliai formáció előző lemezei valahogyan elkerülték korábbi kapirgálásaim komposzthalmait, de most ráakadva a nemrég kijött albumra, elkezdtem jobban megvizsgálni a talált „csemege” hangjegyeit. Lehet, hogy csak a kedvenc énekesem irányába tanúsított elfogultság mondatja velem, de valami esszenciális dolog van ennek az embernek a torkában. A hangszíne is különleges, de amilyen egyedi technikával használja, csiholja, köszörüli, lebegteti a hangszálait, valahogy mindig lenyűgöz. És az ezt köretező zene sem rossz! – ha nem is a skandináv progresszív komplexitás, de ezeknek a talján srácoknak sincs semmi szégyenkeznivalójuk, tekernek rendesen. Kicsit ugyan rövidre sikerült az LP, de mindenképp ajánlom.

Bejegyzés: Karmakanic: Transmutation (2025)

Odabasz.

Bejegyzés: Khalil Turk & Friends: Turkish Delight III (2025)

@beardfish: Nem vagyok nagy AOR barát, de itt azért vannak a hard rockba jócskán átnyúló dalok is. Mindenesetre a Foreigner tribute-tal kíváncsivá tettél, azt biztos, hogy meg fogom hallgatni. Köszi.

Bejegyzés: Khalil Turk & Friends: Turkish Delight III (2025)

Gondoltam, hogy tetszeni fog, mert engem is megfogott! Pont ahogyan hangulatos írásodban kiválóan megfogalmaztad, egy zenei időutazást elevenít meg az album, a ’80-as évek legjobb AOR lemezeinek élményvilágába. Fiatalabb koromban sokkal több dallamos rockot hallgattam, így a közreműködők névsora nem volt ismeretlen :) és most ismét sikerült elröpíteniük egy nosztalgikus atmoszférába. Fantasztikusak az énekesek, (török)mézesek a dallamok, de talán még inkább tetszenek a riffek, gitárszólók – tényleg kitettek magukért.
Khalil Turk neve elsőre nekem sem volt ismerős, még a korábbi írásokban is csak a Sign of the Wolf recenziódban bukkantam rá, pedig az itteni krónikák megemlékeztek a Tribute to Boston (2002) lemezről, ami szintén az Escape Music alapító társtulajdonosától eredeztethető. Korábbi projektszervező munkássága után kutakodva ráakadtam még egy Foreigner tribute albumra (2001), ill. a „Turkish Delight” előző, I-II. kooperációkra is feltétlenül ajánlott ráhallgatni. Ott is hasonlóan illusztris társaság és színvonalas „AOR aura” élménye kecsegtet bennünket.

Bejegyzés: Khalil Turk & Friends: Turkish Delight III (2025)

@Tipeti64: Ez azért elég sűrű, a gitár - legalábbis számomra - teljesen helyettesíti az éneket. Az Unprocessed pedig tényleg király:)

Bejegyzés: Germán Pascual: Beyond Our Comprehension (2025)

@Lesliedawn: Nèzni sem zavarò, de itt is hiànyzik a vokàl...èrdekes, amikor jazzt hallgatok ez eszembe sem jut...
Az Unprocessed ùj lemeze nagyon tetszik...

Bejegyzés: Germán Pascual: Beyond Our Comprehension (2025)

@beardfish: Nem is hallottam még róluk, de látom, Glenn Hughes az énekes. Kíváncsi vagyok.

Bejegyzés: Sign Of The Wolf: Sign Of The Wolf (2025)

@Tipeti64: Nem ismertem őket, köszi az ajánlást! A dobos és a basszeros ügyes, a gitáros kevésbé. Nincsenek nagy megfejtések, inkább hangulat teremtés. Kimondottan jót tesz nekik, amikor ének is van, ezt a vonalat erősíteném. Összességében kora reggel, futás közben oké volt.
Ha instru, részemről inkább ez:
youtu.be/KZjSZ8Pd37w?si=N2UYL4bEn1_UnP4B

Teljesen más, inkább hallgasd, mint nézd:))

Bejegyzés: Germán Pascual: Beyond Our Comprehension (2025)

Nemrég jelent meg Khalil és barátai gondozásában ez a rózsavizes török édesség - érdemes megkóstolni, mert elsőre elég fincsinek tűnik a reggeli kávém után.

Khalil Turk & Friends - Turkish Delight III (2025)

Bejegyzés: Sign Of The Wolf: Sign Of The Wolf (2025)

Ezt a Giles Laveryt abban a pillanatban utáltam, amikor a zenekar menedzsereként kirúgta Graham Bonnetet. Az meg már pofátlanság, hogy ezek után (tudom, volt 2 probálkozás Doogie White-tal is) ő áll be a helyére énekelni. Megnéztem a wackeni koncertjüket online, és majdnem elsírtam magam. Ezek után ezt az általa énekelt lemezt már meghallgatni se voltam hajlandó.

Bejegyzés: Alcatrazz: Prior Convictions (2025)