@beardfish: A Moron Police kiváló zenekar! Szerintem az új lemez semmivel nem gyöngébb vagy bonyolultabb, mint elődei. Sőt, nekem mintha még dallamosabb is lenne. Viszont egyetértek abban - és alig hiszem el, hogy én ilyesmit leírok! -, hogy ez már olykor túl sok. Egyszerűen olyan, mint egy matyó hímzés: túl sok szín, túl sok figura, túl sok dísz. Ezt - minden bámulatos zenei kompetenciája ellenére - néha már csak egy hajszál választja el a giccstől.
Volt egy egész jó album az év vége felé, ami először még leszorult a listámról, mert az első kanálnál kicsit megégette a nyelvem hegyét, de türelmesebben kóstolgatva az ünnepek alatt már sokkal jobbnak éreztem az ízeit :)
Moron Police - Pachinko
Bár néhol kicsit túlcsordul a zenei bizonyítás (ahogy a tavalyi Scardust is belefutott a "too much" csapdájába), de bőven vannak kellemesen izgalmas és érzelmes pillanatai is az új lemeznek (aminek volt egy szomorú háttere a norvég banda történetéből).
Nekem ugyan a régebbi anyagaik jobban tetszettek, de ez a mostani sem egy kommersz produktum.
Jó ez a Mausoleum Gate!
Mostanában én is egyre szívesebben hallgatok retro vagy retro-stílusú zenéket (biztos a korral jár :) és szerencsére egyre több olyan fiatal zenekar is akad, akik visszanyúlnak a régi hard rockos, prog rock gyökerekhez.
Ajánlok én is egyet (nem is tudom, miért hagytam ki őket az éves toplistámból :).
A Seven Sisters idei lemeze kapcsán (ami egyébként szintén egész jó anyag) akadtam rá, hogy az énekesüknek, Kyle McNeill-nek van egy szóló projektje, ami kifejezetten ezt a '70-es retro rock feelinget vette célba és egész sikeresen művelik ezt a témát.
Phantom Spell - Heather & Heart volt a '25-ös album. Érdemes ráfülelni!
A debüt pedig a '22-es datálású Immortal's Requiem.
@kotta: aláírom, olcsóbban tudtam szerezni a 80 éves visszavonuló Bródy-ra jegyez mint a Solarisra (mellesleg egy áron van Zoránnal az utóbbi, hogy tovább emeljem a képzavart).
@Kotta: Nem került közelebb hozzám az új Coroner, mint egy átlag thrash lemez, de nem is ismertem őket régen, így a nosztalgiafaktor sem húzta fel a felszínre. Ettől függetlenül megtartós lemez lett, mert van benne erő, horzsolás, és még kertásás közben is léggitározásba rántja a kezemet. :)
Viszont az új Sodom elvarázsolt! Változatos lemez lett a műfaj átlagához képest és a keretein belül persze.
Viszont amin leesett az állam, az a Aephanemer - Utopie lemeze. A 2019-es lemezüket nagyra értékeltem, aztán szépen lassan megfeledkeztem a csapatról. Az idei megjelenésükbe is véletlenül botlottam bele és az év egyik legmeghatározóbb lemeze lett, harmadikként zárta az évet. Ha gondolod, tegyél velük is egy próbát. Talán még a Sodom okozta lőtt sebet is beragtapaszozza majd a melleden. :)
@Kotta: Talán november legvégén jöttek ki az új albummal, de szokás szerint nem kaptak túl nagy hírverést. Ha nem ismertem volna őket, a borító alapján biztos nem ugrok rá :)
Nekem határozottan tetszik, még ha a '13-as szintjét nem is hozta, de adni kell egy kis időt neki, szépen lassan bemászik az ember fülébe.
Na ugye, milyen jó kis zene ez a Tritop! Én is megörültem nekik, amikor az előző lemezüket kiszúrtam (merthogy az sem rossz).
Én általában a ritmusszekció oldaláról vizslatom az új jelölteket (és lehet, hogy néha hajlamosabb vagyok kompromisszumokra az ének terén). Bár a tavalyi Infringement kapcsán megtanulhattam volna, hogy akármilyen vokalistákat nem küldhetek gyanútlanul ide audícióra :):)
Szóval a Tritopban is megfogott a mesteri összjáték, a hangszeres részeknél olykor a skandináv prog legjobb emlékeit (Jonas Reingold és Csörsz Zoli TFK-ban, Karmakanicban mutatott összjátékát) megidézve muzsikálnak. És még az ének sem rossz. Nagyon tehetségesek a fiúk, csak még nem eléggé bátorak… Úgy érzem magam a lemezeik végén, mint kifelé jövet egy Michelin csillagos étteremből: remek fogások, csodás ízek, de lehetett volna nagyobb adag a tányéron. Persze egymás után a két albumuk azért már kellően laktató. És ellentétben az éttermekkel, ez extrém költségek nélkül ismételhető.
Ha már olaszok és a Moon Safari sokszor felemlegetett dallamvilága is felmerült a csevejben, szerintem adj egy lehetőséget az új NeversiN albumnak is. Bár az új kiadványt a 2013-as Of Robots and Men folytatásaként aposztrofálták, megvallom első hallásra nem éreztem annyira jónak, mint a korábbi nagy kedvencemet. A tavaly előtti anyaguk az új énekessel pedig meglehetősen langyosra sikerült, de most valahogy kezdenek egymásra találni. Sok hallgatás után kifejezetten tetszik a Loop Theory, először Kiske dallamosabb megmozdulásait véltem felfedezni az új énekes hangjában, de egyre többször érzem azt, hogy ebben a produkcióban van valami kis hasonlóság a Moon Safari irányában is. Persze a hat torokból összeadódó vokális össz-hat-ás marad a svédek unikuma, de a dallamosság és progresszivitás szintetizálása terén nincs szégyenkeznivalója a padovani padavanoknak sem.
@Styxusa: Hát igen, a koncert. Nagyon megörültem neki, aztán megláttam a jegyárakat :)
Hááát... igen borsosra szabták. Mondjuk így is teltház, most már a másodikra árulják a jegyeket, szóval alighanem nekik volt igazuk, ha el lehet adni ennyiért, minek adnák kevesebbért. Csak összehasonlítás kedvéért, 2-2.5-szeres a szorzó a bécsi Europe-hoz képest.
@Régi Olvasó: :) Mint alighanem az egyetlen a stábban, aki hallgatott anno Sodomot (az első EP-jük tuti megvolt vinylen, aztán elcseréltem valamire.) Hát, nem voltak túl jó zenészek akkor :) Úgyhogy kikoptak a repertoárból, de ha azt mondod jó, belehallgatok. Coroner amúgy hogy tetszett? Sztem nem lett rossz, de azért a metal világot nem rengette meg...
@beardfish: Köszi a listát, ... már vártam! Jó, mint mindig! Hármat, ha ismertem közülük... Nálunk is nagyobb bányász vagy... :)
Zeneileg gyakorlatilag mindegyik kifogástalan, különösen a brazilok (Jack The Jocker) tetszenek a prog-metal és a brazil folk elegye miatt, de...
Szóval a de... a "de" a vokális teljesítményben (énekhangban és dallamvilágban) van. Miért és mikor lettek gyakorlatilag kötelezőek a vékonyka énekhangok és az értelmezhetetlen dallamok? Ahogy a Moon Safari is megmutatta, nem ördögtől való az emészthető, követhető dallamvezetés.
Viszont az olaszok (Tritop) menthetetlenül beköltöztek a fülkagylómba. le fogom csekkolni az első lemezüket is (Rise Of Kassandra). Asszem, meg is van a 2025-ös +1!
Hűséges olvasóként köszönöm én is nektek a sok jó írást és ajánlást! Bár magam is igyekszem állandóan kutatni az új megjelenéseket, de sokat nyomnak a latban az itteni vélemények, hogy mire érdemes jobban ráfülelni. És külön bónusz a recenziók szórakoztató értéke!
Örömmel láttam néhány korábbi javaslatomat is az általatok kiemelt toplisták soraiban.
Hogy ne maradjak adós egy saját listával sem (persze nehéz bármi újat mutatni), az általam legtöbbet hallgatott idei kiadványokból szortíroztam egy 15’s csokrot.
Idén nekem a Moon Letters – This Dark Earth albuma volt az, ami megtestesítette az újdonság, a zenei profizmus és „megunhatatlanság” hármasának nehezen elérhető egyensúlyát, már az év felénél megcélozva az idei „nagyaranyat”, amit aztán nálam nem is tudott senki elorozni tőlük. Nem véletlenül ajánlgattam annyira őket…
A „nagy öregek” közül nálam is ott a helye a közös metszetben a Magic Pie, a Dream Theater, a Spock’s Beard és Jonas Lindberg idei produktumának.
A fennmaradó 10 helyen viszont jó szokásom szerint kevésbé ismerős arcok kaptak most esélyt arra, hogy a DR olvasói közössége is felfigyelhessen rájuk :):):
Tritop - Tritop 120
NeversiN - The Loop Theory
Circu5 - Clockwork Tulpa
Jack The Joker - The Devil To Pay In The Backlands
Odd Times - A Tale of Flames
Philosophobia - The Constant Void
Giant Face - Giant Face
Traversus – Navigate
Tiktaalika/Charlie Griffiths - Gods of Pangaea
Revocation - New Gods, New Masters (csak a poén kedvéért, ha már a Sodom nem vállalható...; bár e műfajból a Coroner – Dissonance Theory sem lett rossz, bő 30 év rákészüléssel..)
Bár én sem vagyok nagy követője a magyar megjelenéseknek, de ezt a folk-fúziós-pop-rock anyagot megkedveltem:
Chalga – Amíg élek…
Ha már retrospektív elemezted a Solaris Marsbéli Krónikák III-at, nemrég olvastam, hogy a Solaris sci-fi író/billentyűs Erdész Róbert kiadta év végére az új szólóalbumát (és hozzá tartozó könyveket).
Felületesen belehallgatva - olyan mint a Solaris, úgyhogy jövőre ezt is érdekes lesz meghallgatni/elolvasni.
(Márciusban a 45 éves Solaris előadja az első albumukat, majd ott a merch pultnál beszerzem)
Dionysos Rising
Utolsó kommentek:
Kotta 2026.01.03. 18:41:21
A Moron Police is remek (az előző albummal kezdtem az ismerkedést, nem a legújabbal)
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
Dionysos 2026.01.03. 12:27:37
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
beardfish 2026.01.02. 19:35:44
Volt egy egész jó album az év vége felé, ami először még leszorult a listámról, mert az első kanálnál kicsit megégette a nyelvem hegyét, de türelmesebben kóstolgatva az ünnepek alatt már sokkal jobbnak éreztem az ízeit :)
Moron Police - Pachinko
Bár néhol kicsit túlcsordul a zenei bizonyítás (ahogy a tavalyi Scardust is belefutott a "too much" csapdájába), de bőven vannak kellemesen izgalmas és érzelmes pillanatai is az új lemeznek (aminek volt egy szomorú háttere a norvég banda történetéből).
Nekem ugyan a régebbi anyagaik jobban tetszettek, de ez a mostani sem egy kommersz produktum.
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
Kotta 2026.01.02. 17:54:23
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
Kotta 2026.01.02. 17:42:42
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
JohnyMclaine 2025.12.31. 20:07:31
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
beardfish 2025.12.30. 12:02:37
Mostanában én is egyre szívesebben hallgatok retro vagy retro-stílusú zenéket (biztos a korral jár :) és szerencsére egyre több olyan fiatal zenekar is akad, akik visszanyúlnak a régi hard rockos, prog rock gyökerekhez.
Ajánlok én is egyet (nem is tudom, miért hagytam ki őket az éves toplistámból :).
A Seven Sisters idei lemeze kapcsán (ami egyébként szintén egész jó anyag) akadtam rá, hogy az énekesüknek, Kyle McNeill-nek van egy szóló projektje, ami kifejezetten ezt a '70-es retro rock feelinget vette célba és egész sikeresen művelik ezt a témát.
Phantom Spell - Heather & Heart volt a '25-ös album. Érdemes ráfülelni!
A debüt pedig a '22-es datálású Immortal's Requiem.
Bejegyzés: Ballroom Blitz – 2025. XIV.
Styxusa 2025.12.29. 21:20:57
Bejegyzés: Top 10 (2025) – Kotta
Régi Olvasó 2025.12.29. 17:19:51
Viszont az új Sodom elvarázsolt! Változatos lemez lett a műfaj átlagához képest és a keretein belül persze.
Viszont amin leesett az állam, az a Aephanemer - Utopie lemeze. A 2019-es lemezüket nagyra értékeltem, aztán szépen lassan megfeledkeztem a csapatról. Az idei megjelenésükbe is véletlenül botlottam bele és az év egyik legmeghatározóbb lemeze lett, harmadikként zárta az évet. Ha gondolod, tegyél velük is egy próbát. Talán még a Sodom okozta lőtt sebet is beragtapaszozza majd a melleden. :)
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
beardfish 2025.12.29. 14:45:08
Nekem határozottan tetszik, még ha a '13-as szintjét nem is hozta, de adni kell egy kis időt neki, szépen lassan bemászik az ember fülébe.
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
beardfish 2025.12.29. 14:19:17
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
Tipeti64 2025.12.29. 09:53:00
Everon : Shells
Karfagen : Omni
Azt hiszem nem történt emlités az Avkrvst Waving at the Sky cimű lemezéről sem..
Nekem az új Pattern-Seeking Animals is bejött..
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
beardfish 2025.12.29. 08:58:50
Na ugye, milyen jó kis zene ez a Tritop! Én is megörültem nekik, amikor az előző lemezüket kiszúrtam (merthogy az sem rossz).
Én általában a ritmusszekció oldaláról vizslatom az új jelölteket (és lehet, hogy néha hajlamosabb vagyok kompromisszumokra az ének terén). Bár a tavalyi Infringement kapcsán megtanulhattam volna, hogy akármilyen vokalistákat nem küldhetek gyanútlanul ide audícióra :):)
Szóval a Tritopban is megfogott a mesteri összjáték, a hangszeres részeknél olykor a skandináv prog legjobb emlékeit (Jonas Reingold és Csörsz Zoli TFK-ban, Karmakanicban mutatott összjátékát) megidézve muzsikálnak. És még az ének sem rossz. Nagyon tehetségesek a fiúk, csak még nem eléggé bátorak… Úgy érzem magam a lemezeik végén, mint kifelé jövet egy Michelin csillagos étteremből: remek fogások, csodás ízek, de lehetett volna nagyobb adag a tányéron. Persze egymás után a két albumuk azért már kellően laktató. És ellentétben az éttermekkel, ez extrém költségek nélkül ismételhető.
Ha már olaszok és a Moon Safari sokszor felemlegetett dallamvilága is felmerült a csevejben, szerintem adj egy lehetőséget az új NeversiN albumnak is. Bár az új kiadványt a 2013-as Of Robots and Men folytatásaként aposztrofálták, megvallom első hallásra nem éreztem annyira jónak, mint a korábbi nagy kedvencemet. A tavaly előtti anyaguk az új énekessel pedig meglehetősen langyosra sikerült, de most valahogy kezdenek egymásra találni. Sok hallgatás után kifejezetten tetszik a Loop Theory, először Kiske dallamosabb megmozdulásait véltem felfedezni az új énekes hangjában, de egyre többször érzem azt, hogy ebben a produkcióban van valami kis hasonlóság a Moon Safari irányában is. Persze a hat torokból összeadódó vokális össz-hat-ás marad a svédek unikuma, de a dallamosság és progresszivitás szintetizálása terén nincs szégyenkeznivalója a padovani padavanoknak sem.
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
Kotta 2025.12.29. 08:16:22
Hááát... igen borsosra szabták. Mondjuk így is teltház, most már a másodikra árulják a jegyeket, szóval alighanem nekik volt igazuk, ha el lehet adni ennyiért, minek adnák kevesebbért. Csak összehasonlítás kedvéért, 2-2.5-szeres a szorzó a bécsi Europe-hoz képest.
Bejegyzés: Top 10 (2025) – Kotta
Kotta 2025.12.29. 08:08:54
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
Kotta 2025.12.29. 08:05:01
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
Dionysos 2025.12.29. 06:25:45
Zeneileg gyakorlatilag mindegyik kifogástalan, különösen a brazilok (Jack The Jocker) tetszenek a prog-metal és a brazil folk elegye miatt, de...
Szóval a de... a "de" a vokális teljesítményben (énekhangban és dallamvilágban) van. Miért és mikor lettek gyakorlatilag kötelezőek a vékonyka énekhangok és az értelmezhetetlen dallamok? Ahogy a Moon Safari is megmutatta, nem ördögtől való az emészthető, követhető dallamvezetés.
Viszont az olaszok (Tritop) menthetetlenül beköltöztek a fülkagylómba. le fogom csekkolni az első lemezüket is (Rise Of Kassandra). Asszem, meg is van a 2025-ös +1!
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
beardfish 2025.12.28. 23:57:21
Örömmel láttam néhány korábbi javaslatomat is az általatok kiemelt toplisták soraiban.
Hogy ne maradjak adós egy saját listával sem (persze nehéz bármi újat mutatni), az általam legtöbbet hallgatott idei kiadványokból szortíroztam egy 15’s csokrot.
Idén nekem a Moon Letters – This Dark Earth albuma volt az, ami megtestesítette az újdonság, a zenei profizmus és „megunhatatlanság” hármasának nehezen elérhető egyensúlyát, már az év felénél megcélozva az idei „nagyaranyat”, amit aztán nálam nem is tudott senki elorozni tőlük. Nem véletlenül ajánlgattam annyira őket…
A „nagy öregek” közül nálam is ott a helye a közös metszetben a Magic Pie, a Dream Theater, a Spock’s Beard és Jonas Lindberg idei produktumának.
A fennmaradó 10 helyen viszont jó szokásom szerint kevésbé ismerős arcok kaptak most esélyt arra, hogy a DR olvasói közössége is felfigyelhessen rájuk :):):
Tritop - Tritop 120
NeversiN - The Loop Theory
Circu5 - Clockwork Tulpa
Jack The Joker - The Devil To Pay In The Backlands
Odd Times - A Tale of Flames
Philosophobia - The Constant Void
Giant Face - Giant Face
Traversus – Navigate
Tiktaalika/Charlie Griffiths - Gods of Pangaea
Revocation - New Gods, New Masters (csak a poén kedvéért, ha már a Sodom nem vállalható...; bár e műfajból a Coroner – Dissonance Theory sem lett rossz, bő 30 év rákészüléssel..)
Bár én sem vagyok nagy követője a magyar megjelenéseknek, de ezt a folk-fúziós-pop-rock anyagot megkedveltem:
Chalga – Amíg élek…
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
Styxusa 2025.12.28. 20:45:12
Köszönet a szerkesztőknek a munkátokért!
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei 2025
Styxusa 2025.12.28. 20:34:45
Felületesen belehallgatva - olyan mint a Solaris, úgyhogy jövőre ezt is érdekes lesz meghallgatni/elolvasni.
(Márciusban a 45 éves Solaris előadja az első albumukat, majd ott a merch pultnál beszerzem)
Bejegyzés: Top 10 (2025) – Kotta