@beardfish: Teljesen osztom a véleményedet az Edman torkában lévő esszenciális, utánozhatatlan adottságok és képességek dolgában. S igen, én is csalódott voltam amiatt, hogy nem ő énekelte föl a legutóbbi Karmakanic albumot. Persze Mitchell is tehetséges (mind gitátárosként, mind énekesként), de valahogy nem ugyanaz a kategória. Mitchell jó énekes, Edman pedig egyedülálló, a világon csak egy van...

A Headless lemezt pedig ismertem, de sajnos nem jött be igazán. Úgy érzem, Edman sem tud igazán érvényesülni ebben a zenei kontextusban.

Bejegyzés: Karmakanic: Transmutation (2025)

Egy kis kárpótlás Edman mestertől, avagy ezennel inkább „maestro”-tól.
Headless - Transitional Objects (2025)
Vigaszt keresve a „kihagyott” Karmakanic album okozta csalódásom miatt – meglátva a maestro nevét - úgy csaptam rá erre az anyagra, mint éhes gall kakas a tárkonyra. Bár a Headless nevezetű itáliai formáció előző lemezei valahogyan elkerülték korábbi kapirgálásaim komposzthalmait, de most ráakadva a nemrég kijött albumra, elkezdtem jobban megvizsgálni a talált „csemege” hangjegyeit. Lehet, hogy csak a kedvenc énekesem irányába tanúsított elfogultság mondatja velem, de valami esszenciális dolog van ennek az embernek a torkában. A hangszíne is különleges, de amilyen egyedi technikával használja, csiholja, köszörüli, lebegteti a hangszálait, valahogy mindig lenyűgöz. És az ezt köretező zene sem rossz! – ha nem is a skandináv progresszív komplexitás, de ezeknek a talján srácoknak sincs semmi szégyenkeznivalójuk, tekernek rendesen. Kicsit ugyan rövidre sikerült az LP, de mindenképp ajánlom.

Bejegyzés: Karmakanic: Transmutation (2025)

Odabasz.

Bejegyzés: Khalil Turk & Friends: Turkish Delight III (2025)

@beardfish: Nem vagyok nagy AOR barát, de itt azért vannak a hard rockba jócskán átnyúló dalok is. Mindenesetre a Foreigner tribute-tal kíváncsivá tettél, azt biztos, hogy meg fogom hallgatni. Köszi.

Bejegyzés: Khalil Turk & Friends: Turkish Delight III (2025)

Gondoltam, hogy tetszeni fog, mert engem is megfogott! Pont ahogyan hangulatos írásodban kiválóan megfogalmaztad, egy zenei időutazást elevenít meg az album, a ’80-as évek legjobb AOR lemezeinek élményvilágába. Fiatalabb koromban sokkal több dallamos rockot hallgattam, így a közreműködők névsora nem volt ismeretlen :) és most ismét sikerült elröpíteniük egy nosztalgikus atmoszférába. Fantasztikusak az énekesek, (török)mézesek a dallamok, de talán még inkább tetszenek a riffek, gitárszólók – tényleg kitettek magukért.
Khalil Turk neve elsőre nekem sem volt ismerős, még a korábbi írásokban is csak a Sign of the Wolf recenziódban bukkantam rá, pedig az itteni krónikák megemlékeztek a Tribute to Boston (2002) lemezről, ami szintén az Escape Music alapító társtulajdonosától eredeztethető. Korábbi projektszervező munkássága után kutakodva ráakadtam még egy Foreigner tribute albumra (2001), ill. a „Turkish Delight” előző, I-II. kooperációkra is feltétlenül ajánlott ráhallgatni. Ott is hasonlóan illusztris társaság és színvonalas „AOR aura” élménye kecsegtet bennünket.

Bejegyzés: Khalil Turk & Friends: Turkish Delight III (2025)

@Tipeti64: Ez azért elég sűrű, a gitár - legalábbis számomra - teljesen helyettesíti az éneket. Az Unprocessed pedig tényleg király:)

Bejegyzés: Germán Pascual: Beyond Our Comprehension (2025)

@Lesliedawn: Nèzni sem zavarò, de itt is hiànyzik a vokàl...èrdekes, amikor jazzt hallgatok ez eszembe sem jut...
Az Unprocessed ùj lemeze nagyon tetszik...

Bejegyzés: Germán Pascual: Beyond Our Comprehension (2025)

@beardfish: Nem is hallottam még róluk, de látom, Glenn Hughes az énekes. Kíváncsi vagyok.

Bejegyzés: Sign Of The Wolf: Sign Of The Wolf (2025)

@Tipeti64: Nem ismertem őket, köszi az ajánlást! A dobos és a basszeros ügyes, a gitáros kevésbé. Nincsenek nagy megfejtések, inkább hangulat teremtés. Kimondottan jót tesz nekik, amikor ének is van, ezt a vonalat erősíteném. Összességében kora reggel, futás közben oké volt.
Ha instru, részemről inkább ez:
youtu.be/KZjSZ8Pd37w?si=N2UYL4bEn1_UnP4B

Teljesen más, inkább hallgasd, mint nézd:))

Bejegyzés: Germán Pascual: Beyond Our Comprehension (2025)

Nemrég jelent meg Khalil és barátai gondozásában ez a rózsavizes török édesség - érdemes megkóstolni, mert elsőre elég fincsinek tűnik a reggeli kávém után.

Khalil Turk & Friends - Turkish Delight III (2025)

Bejegyzés: Sign Of The Wolf: Sign Of The Wolf (2025)

Ezt a Giles Laveryt abban a pillanatban utáltam, amikor a zenekar menedzsereként kirúgta Graham Bonnetet. Az meg már pofátlanság, hogy ezek után (tudom, volt 2 probálkozás Doogie White-tal is) ő áll be a helyére énekelni. Megnéztem a wackeni koncertjüket online, és majdnem elsírtam magam. Ezek után ezt az általa énekelt lemezt már meghallgatni se voltam hajlandó.

Bejegyzés: Alcatrazz: Prior Convictions (2025)

@Lesliedawn: Neked a Night Verses mond valamit?? Kemèny instrumentàlis amerikai prog banda. Igaz nekem annyira nem jön be az instrumentàlis Rock, de ez tènyleg hasit...

Bejegyzés: Germán Pascual: Beyond Our Comprehension (2025)

A Rage nálam az End Of All Days-el ragadt meg. Azóta, hogy Smolsky mester nincs ott, valahogy nem az igazi a muzsika, meg Mike Terrana is hiányzik, a maga nemében szerintem van olyan jó dobos, mint Cozy Powell mester.

Bejegyzés: Ballroom Blitz – 2025. XIII.

@Régi Olvasó: igen, nagy kár, mert amúgy egy erős album lenne. Színvonalas(abb) éneket érdemelne.

Bejegyzés: Ballroom Blitz – 2025. XIII.

Múlt héten beszélt rá egyik haverom az új Rage lemezre, mert karcosak benne a gitárok. Adtam neki egy esélyt. Majd még kettőt. Az éneken viszont elhasalt a produktum. Nem lesz toplistás, de elismerem, jó lemez lett, még nagyobb lehetőségekkel.

Bejegyzés: Ballroom Blitz – 2025. XIII.

Azt hittem, hogy a másik Warrantnak jelent meg lemeze:). A Helstarba Rivera miatt belehallgattam, de nekem túl kevés a dallam, viszont a gitárosok munkája tetszik, ebben az USpower bandák mindig erősek.
A Rage-nél éppen múlt héten hallgattam meg a Ghost albumukat, ami ugye még Smolski nélkül készült, és Peavy egész jól énekelt benne. De az ugye azért egy más felfogásban készült.

Bejegyzés: Ballroom Blitz – 2025. XIII.

Igényesen felépített muzsika, igazán kedvemre való!

Lehet, hogy Lindberg mostanában tényleg rengeteg Steven Wilson CD-t hallgatott, de becsúszhatott közéjük a kedvenc Karmakanic albumunk is (úgy emlékszem, neked is a Wheel of Life az).
Legalábbis, „Ahol a föld és az ég összeér…” ott a messzi távolban találkozik a két Jónás zenei ihletése is.
Nem tudom eldönteni, hogy a „Gruvan” itt a stúdió nevére utal, vagy pedig egy kis „bányászásra” a bő 20 évvel ezelőtti albumról :), de nekem az említett dal kezdő akkordjai, ritmusa és itt-ott még a basszushúrok kezelése is a „Karmakanic - Where Earth Meets the Sky” emlékeit juttatták eszembe…

Bejegyzés: Jonas Lindberg & The Other Side: Time Frames (2025)

@Régi Olvasó: Nem, ez Tartuffe-nek ment volna a Defecto kapcsán, dea Terra Atlanctica is jó volt, tetszett.

Bejegyzés: Defecto: Echoes Of Isolation (2025)

@garael: Szívesen! De mire is gondolsz? A Terra Atlanticára?

Bejegyzés: Defecto: Echoes Of Isolation (2025)

@Régi Olvasó: Átpörgettem, évvégi TOP listás esélyes. Köszi, hogy bemutattad.

Bejegyzés: Defecto: Echoes Of Isolation (2025)