Paul Gilbert: Silence Followed By a Deafening Roar (2008)


Kiadó:
Shrapnel

Honlap:
www.paulgilbert.com

Nagy taktikus ez a Pali gyerek, hiszen ha nincs jó érzékkel, jó időben elszórva egy-két bébi-bébis líra szakmai életútjának Mr. Big fémjelezte szakaszán, most ő is ott vergődne a 80-as évek, elsőgenerációs gitárhősei számára fenntartott zenei kalodában, ahol többedmagával pl. Joey Tafolla is tengetgeti, csak nagyon szigorú szakmai körökben ismert karrierjét.

Nem véletlenül mondtam éppen őt, hiszen 1987-ben megjelent Out Of The Sun lemezén már hallhatjuk Paul Gilbert arpeggio-it, és (láss csodát!) nincs új a nap alatt. Sok-sok zenei kalandozás és kísérletezés (de azért nem elvetve a sulykot) után itt van nekünk egy hamisítatlan instrumentális gitár(hős) lemez, telepakolva technikával, ami ráadásul sikeres is lesz. Mondom, nagy taktikus, szegény Tafolla pl. egy ilyen anyaggal mehetne a sóhivatalba.

Félreértés ne essék, eszembe sincs bántani Gilbertót, mert változatos, hallgatható a „Silence”, és valóban elég dalközpontú is, ahogyan azt nyilatkozta. Az egyetlen bánatom, hogy másokról, akik hasonlóan mindent tudnak a hangszerről és Paulhoz hasonlóan saját, markáns stílusuk is van, a kutya nem fog szót ejteni. Paul Gilbert ugyanakkor a legkevésbé tehet erről, soha nem köpte szembe magát, a Mr. Big soha, egy pillanatra sem volt ciki, így csupán dicséretet érdemel.

A borító ugyan béna lett, de a zene kiváló!

Túrisas
Címkék: lemezkritika