Kiadó:
Massacre

Honlapok:
www.ivanhoe.de
facebook.com/ANGELSHOLOGRAM

A német progresszív metál második (harmadik?) vonalában már évtizedek óta makacsul és kitartóan vitézkedő Ivanhoe négy év után (Blood And Gold) új lemezzel lepett meg bennünket. Nem tudom, miből gondolták, hogy lesz majd rá kereslet, de mint mondottam, nagyon kitartók és igen makacsok. Nekik - s ebben a tekintetben olyan csapatokkal állnak rokonságban, mint a Dante vagy az Ivory Tower - sohasem sikerült az, ami pl. a Vanden Plasnak vagy a Red Circuitnak (sőt bizonyos értelemben még a Dreamscape-nek és a Poverty's No Crime-nak is): sem otthon, sem a nemzetközi porondon nem futottak be, nem nyertek meg maguknak befolyásos kritikusokat, de azt is kétlem, hogy a keménymagon kívül számottevő ún. fan base-re tudtak volna szert tenni.

Nyilván elsősorban maguknak zenélnek, mert nem hiszem, hogy az ilyesmire akár szűk pátriájukban is 20-30 embernél többet lehetne becsábítani klubszinten. De nem akarok gonosz lenni, hiszen ezen a blogon időről-időre becsülettel hírt adtunk róluk, a "Lifeline" című lemezük pedig máig ott lapul a CD gyűjteményemben. Szinte hihetetlen, hogy ebben a formációban olyan kiváló énekesek fordultak meg, mint Andy B. Franck (Symphorce, Brainstorm), Chitral "Chity" Somapala (Firewind, Red Circuit) és Mischa Mang (Dreamscape).

Egyébiránt azért is indokolatlan a cinizmusom, mert önmagukhoz (a 9 tételes diszkográfiához) képest a "Healed By The Sun" a kifejezetten erős lemezek közé tartozik. Alex Koch énekesnek nincs mit szégyellnie a híres elődeihez való összehasonlításban, Chris Lorey gitárosnál pedig már pengetett náluk gyöngébb húrnyűvő. A hangzás kellően modern, kifejezetten szikár és erőteljes, sőt a dalok között is akad olyan, amit még az én elkényeztetett füleim is könnyen befogadnak: pl. a címadó, a "Moments In Time" vagy a "One Ticket To Paradise". Igazából egyedül a "10C" gagyi gregorián betétei verik ki nálam a biztosítékot.

Összegzésképpen annyit tartok fontosnak elmondani, hogy ez a karrierjük egyik olyan alkotása, amire méltán büszkék lehetnek, hiszen "lejön" róla a sok törődés, a kitartó, kemény munka, a kellő zenei alázat és a komoly elköteleződés. Az már másik kérdés, hogy objektíve most sem tudtak magasabb kategóriába lépni; hogy képletesen fogalmazzak: a germán kockát ezúttal nem sikerült lekerekíteni.

Tartuffe