Nagy Britannia a 70-es és 80-as években valóban rock-nagyhatalom volt; elég ha olyan legendás bandákra gondolunk, mint a Led Zeppelin, a Deep Purple, vagy az Iron Maiden és a Judas Priest. Nem volt ott hiány nagy gitárhősökben sem; Clapton, Gilmour, Blackmore megkerülhetetlen nagy öregjei a szakmának, akik gitárosok generációit inspiráltak, inspirálják. Sajnos Kölcsey szavai a Hymnus-ban: "vár állott, most kőhalom" fájdalmas visszhangra találnak az Egyesült Királyságban; mostanában lánybandák hordái és nyafka "beat"-csapatok garázdálodnak arrafelé. Bár vannak biztató jelek, szerintem az egyik legkiemelkedőbb, legüdébb színfolt Guthrie Govan, aki az illusztris "Guitar Techniques" magazin rendszeres munkatársa, valamint a Guildford’s Academy of Contemporary Music, és újabban a Brighton Institute of Modern Music gitár tanára.

A szélesebb közönség előtt Govan 2001-ben tűnt föl, amikor bevették a legendás Asia soraiba. Velük két lemezen is játszott (Aura - 2001, Silent Nation - 2004), amíg az Asia úgy nem határozott, hogy visszatér az ős-eredeti felálláshoz, Steve Howe gitárossal. Govan nem szontyolodott el, hanem megjelentetett egy zseniális instrumentális lemezt "Erotic Cakes" címen (2006). Ezen az albumon egy-egy szóló erejéig közreműködött Richie Kotzen és Bumblefoot (Ron Thal) is; utóbbi most elvileg tagja a Guns 'n Roses új fölállásának. Az "Erotic Cakes" erősen jazz-es fölhangjai már jelezték milyen irányba tart Govan zenei érdeklődése.

Govan bandája közben kiegészült Zak Barrett szaxofonistával, s így Guthrie Govan & the Fellowship néven rendszeresen (minden csütörtökön) föllépnek egy "Bassment Club" nevű jazz lokálban Chelmsford, Essex-ben. Ezeknek a föllépéseknek "terméke" ez a nem hivatalos anyag, amelynek már tulajdonképpen semmi köze sincs a rock-hoz, vagy a heavy metal-hoz. A Fellowship egy tipikus jazz-fusion band, erős Dave Weckl kötődésekkel; más Dave Weckl szerzemények között pl. szerepel a lemezen az "Access Denied" című nóta a fantasztikus Rhythm Of The Soul (1998) albumról.

Vajon, hogy kerül ide, erre az oldalra egy vérbeli jazz-fusion kiadvány? Mindig is híve voltam az intelligens zenei stílusok átjárhatóságának; a progresszív zene alapgondolata, vezérlő elve is ez. Aki hasonlóképpen gondolkodik, annak Govan mester új anyaga biztosan nagyon be fog jönni, s talán a közeljövőben össze is futunk valamelyik csütörtök este a Bassment Club-ban, Chelmsford, Essex-ben. Adná az Ég!

Tartuffe