Kiadó: Lion Music

A bosnyákok örülhetnek. Végre nyomára bukkantak az illegalitásban szerb gyurcsokjózsiként kuruzsló,  főfoglakozását tekintve azonban hivatásos népírtó Radovan Karadzicnak. Hogy örömük még teljesebb legyen, azt a fölöttébb jó hírt is meg kívánom osztani velük, hogy az országot a háború utáni politikai instabilitás miatt  elhagyó Emir fiuk üzent egy gatyaszaggatót a messziből. Köszöni szépen jól van, a bostoni Berklee College Of Music-ban, illetve a London Guitar Institute-ban tanulmányait befejezte,  első szólólemeze pedig akkorát szól, hogy ha itt fölteszem, Tuzlában érdemes becsukni az ablakokat.  

Márpedig fölteszem, sőt napok óta nincs is kedvem mást hallgatni. Koncepciójában pedig messze nem oly rétegzett és színes anyag, mint akár a közelmúltban értékelt izraeli Amaseffer közel-keleti ízekkel fűszerezett lemeze.  Emir boszorkánykonyhájának alapanyaga, azaz a dalvázak és dallamok, a rock-piacról nagytételben beszerezhető neoklasszikus power-metal, a la Malmsteen.  

John West(!), Mike Terrana(!!) és Emir Hot mesterszakácsok  már  ebből is olyat főztek, hogy szó nem érhette volna a ház elejét, ha így tálalják, de Emir gondolt egy merészet és mielőtt a  hihetetlen technikai fölénnyel és ízzel-döggel elkészített hangszerszólókat belegönygyölte volna dalokba, a szülőföld felejthetetlen ízeit, egy kis páratlan ritmust, táncos délszláv dallamokat, autentikus megszólalást adott hozzájuk.  Az így külön, nagy gondossággal elkészült hangszerszólók jelentik végül azt a pluszt, amiért most nálam a sevdah metal újra és újra hallgattatja magát.

A két ízvilág, balkán és heavy metal csak első ránézésre összebékíthetetlen, főleg úgy, hogy a délszláv pillanatok is olyan erővel (disznómódon kipengetve és lendülettel eljátszva) szólalnak meg, hogy szinte látom, ahogy az Emirrel vállvetve küzdő harmónikás bosnyák haver veri be a fejét a Marshallba, headbang közben, hogy aztán beszaladjon a függöny mögé, összpacsizzon az előugró West-tel és  újra folytatódjon a szárnyaló, vegytiszta neoklasszikus power.

West dallamai csodásak, Terrana sem tessék-lássék bérmunkát végez, ráadásul a lemezborító is nagyon jól sikerült, igen-igen, így ezzel a csomó metal-klisével együtt. Fenyegető fellegek alatt feketecsuhás halál a kapuban, kaszával, viharlámpával. - Állat. Csakazértis!

Megszakadna a szívem, ha az Amaseffer és Emir Hot között kellene választanom. Nem kell. Hál' Istennek.

Túrisas