Malpractice: Triangular (2008)

Kiadó:
Spinefarm Records

Honlapok:
www.malpracticeband.com
www.myspace.com/malpracticefinland

Zenészek:

Aleksi Parviainen - ének
Joonas Koto - gitár
Markus Vanhala - gitár
Toni Paananen - dobok
Jonas Mäki - bőgő

A legutolsó bejegyzésemben a svéd Seventh Wonder új lemezével kapcsolatosan elmélkedtem arról, hogy Skandinávia miért ver rá köröket a világ minden más tájékára, ha igényes metál zenéről van szó.  Úgy tűnik, a finnek se akartak lemaradni. Nekik ezen a téren persze egyébként sincs szégyellnivalójuk, nem úgy, mint déli "rokonaiknak".

A Malpractice története egészen 1994-ig nyúlik vissza. Sok más észak-európai csapathoz hasonlóan eredetileg ők is thrash bandaként kezdték, majd lépésről-lépésre (i.e. progresszíve) "megszelídültek". Hogy elejét vegyem esetleges rosszmájú megjegyzéseknek, az együttest egyáltalán nem anyagi megfontolások vezérelték, hiszen sokáig a szétszéledés határán táncoltak, és hosszú küszködés után még ma is egy aprócska kiadónál vannak.

Bizony, a "Trinagular" már a harmadik lemez (1996-ban volt két MCD is). Az előző album (Deviation From The Flow, 2005) óta énekes-váltás történt: az egyáltalán nem rossz képességű Mika Uronen helyét a valóban átütőbb erejű vokalista, Aleksi Parviainen vette át. Na, az is megérne egy külön glosszát, hogy Skandináviában a gitárosok, stb. mellett milyen bűvészkalapból húzogatják ki a jobbnál jobb énekeseket!  Ha már gitárosoknál tartunk, itt van ez a Joonas Koto. Kétlem, hogy a szűk pátriáján kívül sokan ismernék, pedig tényleg zseni az arc. Érdekes módon kedvenc szólóim az előző lemezen vannak; főleg az első szám (Assembly Line) tapping-es csodája és a "Long Run" szólója varázsolnak el.

A "Triangular" szerintem megfelelő okot szolgáltat arra, hogy a Malpractice-re nagyobb kiadók is fölfigyeljenek. Nem állítom, hogy hibátlan, premier ligás anyagról van szó: a dallamokat, refréneket nem találom elég fogósnak, és újfent azt kell mondjam, egy kicsit kevesebb matekozással, befogadhatóbb melódiákkal tovább jutnának. Az új album a korábbiaknál zúzósabb hangvételű, lásd pl. a thrash-es "Deception"-t, és tartalmaz egy eszement instrumentális szerzeményt is (Triangular).

Tekintve, hogy nálam sem az operatikus metál (Nightwish), sem a galopp-metál (Sonata Arctica) nem dobogós, ami a finn csapatokat illeti a Malpractice be is előz közvetlenül a Thunderstone mellé. Műhibáról pedig szó sincs.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika