Chickenfoot: Chickenfoot (2009)


Kiadó:
earMUSIC

Honlapok:
www.chickenfoot.us
myspace.com/thechickenfoot

Aki rendszeresen követi bejegyzéseinket, talán emlékszik, hogy nagy lelkesedésemben a Sammy Hagar - Joe Satriani - Mark Anthony - Chad Smith tengely megalakulása fölött még azt az íratlan szabályt is áthágtam, hogy ezen a blogon (tekintve, hogy ez nem profilunk) a rockvilág legfrissebb híreinek közzétételével nem foglalkozunk (lásd itt). Mentségemre legyen mondva, ezt a rakoncátlan érzelemkitörést leginkább az általam egyébként rendkívül nagyra becsült Satriani mester szerzői vénájának utóbbi időkben tapasztalható elapadása okozta.

Most végre lehetőségem nyílott a meglehetősen fantáziátlanul elnevezett banda még ennél is fantáziátlanabb címmel ellátott lemezének alapos meghallgatására. Háááát... nem is tudom. Tulajdonképpen hamisítatlan amerikai hard rock ez, ami tökéletesen illeszkedik Sammy Hagar eddigi szóló karrierjébe. Ez garantál egy bizonyos minőséget, de sajnos hiányzik belőle az az egyéni hangvétel, az a plusz, ami a közreműködő nagynevű zenészek miatt várható lett volna. Ha ez az anyag Sammy Hagar neve alatt jelenik meg, senki sem kapja rá föl a fejét, legföljebb az elkötelezett Hagar fanok jegyzik meg, hogy egy állat jó gitáros nyomja (az egyébként ugyancsak kiválóan gitározó) Sammy mellett.

Satriani egyébként végig szolgál, s ez a zenei alázat más körülmények között minden tiszteletet kiérdemelne, de most kevésnek tűnik. Mindenesetre továbbra is örülni kell annak, hogy sok éves konok ellenállás után (annak idején a Deep Purple-t is visszautasította!) a mester végre hajlandó beállni egy bandába, más nagy nevekkel megosztva a reflektorfényt. Ebből még akármi is lehet...

Csirkelábék kicsit öregurasan, kockázatot nem vállalva álltak hozzá ehhez a munkához, inkább rutinból, mint ifjonti, tüzes lelkesedésből. Számomra csak az ízelítőként kislemezen megjelentetett "Soap On A Rope" okozott katarzist. Ez azonban nem zárja ki, hogy egyes nóták, mint pl. a "Get It Up", "My Kinda Girl", vagy "Turnin' Left" néha nagy hangerőn rekesszenek egyet az autóm hifijében.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika