Ra's Dawn: At The Gates Of Dawn (2009)

Kiadó:
G.O.D. Records / Twilight

Honlapok:
www.ras-dawn.com
myspace.com/rasdawnmetal

Zenészek:

Olaf Reimann - ének
John Schmitz - gitár
Marek Schoppa - gitár
Martin Balthes - bőgő
Marco Freimuth - dobok

Amint az a zenészek nevéből könnyen leszűrhető, Rá isten hajnalának hírnökei nem a Nílus-deltából, hanem a rajnavidéki Koblenz-ből származnak. Az együttes 2001-ben alakult és az "At The Gates Of Dawn" még csak a második lemezük. Azt már az elején elkotyoghatom, hogy ezúttal sikerült fölszívni magukat és az első albumhoz képest (Scales Of Judgment, 2006) egy érettebb produkcióval előállni.

A Ra's Dawn zenéje igazi germán power metál a Brainstorm és a Mystic Prophecy stílusában, de némi szégyenlős billentyű kísérettel és helyenként egy-két progresszív csavarral. A két gitáros nagyon  szilárd, fejszaggató alapokat biztosít (és szólókban sem teljesít rosszul); ezt fejeli meg az erőteljes ének, tipikus germán refrénekkel és az elmaradhatatlan bekiabálós kórusokkal. Olaf Reimann hangja tulajdonképpen nem rossz, de a dallamai számomra elég egysíkúak. Sok tekintetben a Tomorrow's Eve frontemberét, Martin LeMar-t juttatja eszembe, akinek torkában ugyan hatalmas erő lakozik, de hiányolom belőle az érzelmi dimenziókat.

Sajnos a banda névválasztása által sugallt keleties beütések elég ritkák a lemezen; e szempontból kivétel pl. az "Osiris" és "The Dawn Of Ra", s talán nem véletlen, hogy pont ezek jönnek be a legjobban. Egyébként az a benyomásom, hogy valahogy az egész zenét a dinamika uralja, és a finomságok sokszor hiányoznak, vagy elsikkadnak. Az egész sokkal meggyőzőbb lenne, ha átesne egy alapos finommechanikai hangoláson. A lemez legígéretesebb kompozíciója egyértelműen a monumentális záró nóta, a "The Dawn Of Ra". Ez a közel 23 perces dal mind közül a legprogresszívebb, legmerészebb vállalás.

A Tomorrow's Eve-nek nagyon össze kell szednie magát, mert a Ra's Dawn-ban versenyképes vetélytársra talált. Persze valószínűbb, hogy vetélkedésről szó sincs, annak ellenére sem, hogy egyértelműen ugyanazt a közönséget célozták meg.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika