Oficina G 3: Depois Da Guerra (2008)

Kiadó:
MK Music

Honlapok:
www.oficinag3.com.br
myspace.com/oficinag3

Zenészek:

Mauro Henrique - ének
Juninho Afram - gitár
Duca Tambasco - bőgő
Jean Carlos - billentyűk

Na, itt egy brazil banda, amelyet tuti nem ismernek idehaza. Ha van olyan magyar rock/metál rajongó, aki hallott róluk, esetleg rendszeresen kagylózza őket, az előtt tényleg le a kalappal. Én kimondottan élvezem, amikor olyan együttesekre hívhatom föl gyér olvasóközönségünk figyelmét, amelyeknek egyébként alig vagy egyáltalán nem lenne esélyük eljutni az átlag magyar "rock-arcú" sráchoz (ha van álomarcú lány, akkor van rock-arcú srác is).

Köztudomású, hogy Brazília nagyon élénk zenei élettel és egy rakás neves metál bandával büszkélkedhet. A bizarr névre "keresztelt" Oficina G 3 azonban az Angrá-hoz, Shaman-hoz, Hibriá-hoz, stb. képest a nemzetközi piacon jelentős hendikeppel indul, mivel portugálul énekelnek. Ez engem éppen vajmi kevéssé zavar, mert egyrészt általában nem különösebben foglalkoztatnak a dalszövegek, másrészről az általam nagyon nagyra becsült Goncalo Pereira "@g_spot" (2004) című lemezének énekes nótáin immáron megedződtem (itt). Különben a lemez utolsó három nótája már angolul szólal meg; ezek közül a kimondottan (de pozitív értelemben) Nickelback-esre sikeredett "Unconditional" szerepel az albumon portugálul is (video itt), a "People Get Ready" pedig az ismert Jeff Beck – Rod Stewart sláger földolgozása (Jeff Back: Flash, 1985).

A Juninho Afram gitáros köré szerveződött csapat eredetileg a Stryper és Petra típusú white metal, hard rock stílusban kezdte pályafutását még a '80-as évek végén, majd később vett egy kanyart a populárisabb irányzatok felé, hogy azután a bődületes hangi adottságokkal megáldott Mauro Henriqe becsatlakozásával és a 2008-ban megjelent "Depois Da Guerra" (A háború után) lemezzel beálljon a progresszív metál táborba. Maradtak a keresztény hit által ihletett szövegvilágnál (hasonlóan a honfitárs Menahem-hez, kritika itt), de zeneileg frissítettek egy kicsit, főleg a "New Wave of American Heavy Metal" irányába, az Avenged Sevenfold és a Killswitch Engage stílusában. Az eredmény nagyon is fogyasztható egyvelege a brazil dallamérzéknek, valamint a NWOAHM-nak (pl. "Meus Próprios Meios") és az európai hagyományú progresszivitásnak (pl. "Meus Passos").

Tartuffe

Címkék: lemezkritika