Kiadó:
EMI Music

Honlap:
www.hobo.hu

Iszonyú fellengzősen hangzik - majd hallgathatom is a cimborák gunyoros megjegyzéseit - de kb. 10-11 éves voltam, amikor a szüleim összekuporgatott pénzén vásárolt, narancssárga műbőrbe csomagolt Tesla bőrönd-lemezjátszón - természetesen monóban - először meghallgattam a Hobo Blues Band "Oly sokáig voltunk lenn" című nótáját. Akkor megjegyeztem magamnak - valószínűleg nem pont ezekkel a szavakkal -, hogy ez a mély, karcos hangú pasi kiváló, irodalmi értékű társadalomkritikus szövegeket ír. Mit mondjak? Koraérett típus voltam, illetve a koravénségnek és az infantilizmusnak egy minősített esete. Olyan korban éltünk akkor...

Akkor én sem gondoltam, hogy mintegy 30 év múlva Hobo, alias Földes László fejében még ennél is sötétebb, sőt kimondottan keserű és kiábrándult szövegek fognak foganni. Ilyen korban élünk most... Persze abban sem voltam biztos, hogy Hobo még 64 évesen is nyomni fogja, főleg, hogy zeneileg az egész ilyen ütős, friss, húzós lesz. Ez alighanem Madarász Gábor érdeme, aki cakkumpakk (sack und pack) megírta az albumot, ráadásul úgy, hogy Hobo verseihez ösztönös zsenialitással rendelte hozzá a megfelelő zenei hangulatot.

Biztos akadnak olyanok, akik nem szeretik Hobo hangját. Hát, nem egy Robert Plant, és Hobo egyébként sem nagy hangterjedelme az idő múlásával valószínűleg inkább csak szűkült, de egyrészt az a súlyos orgánum immáron nemzeti kincsnek, igazi hungarikumnak számít, másrészt még illik is az albumon boncolgatott borongós témákhoz.

Mindent egybevetve és felelőségem teljes tudatában kijelentem, hogy a Circus Hungaricus egy olyan anyag, amiért fönntartások nélkül lehet lelkesedni: minőségi szövegek, minőségi megzenésítésban, minőségi megszólalással és - ami a magyar mezőnyben ritka - minőségi borítóval. Ez utóbbi Juhász Balázs érdeme; be is fogom ajánlani Túrisasnak a "Metal mint képzőművészet" rovatba.

Nem mondom, hogy a lemezen helyet kapott minden egyes dal hibátlan sláger, de nem is ez volt a cél (a rádióállomások nyilván nem fogják agyonjátszani), ugyanakkor van jó néhány piszkosul jól eltalált nóta. Nekem elsősorban a "Nagy vihar jön" és a "Bolond lett a bölcsből" tetszik; utóbbi igazi katartikus élmény, mélyen szívemből beszél.

Innen üzenem Hobónak, most már végképp sajátjának tekintheti nagy magyar múzsájának klasszikus sorait: "Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon, taní-tani."

Tartuffe