Rage: Strings To A Web (2010)

Nehéz elfogulatlan lennem, hiszen a "Speak Of The Dead" (2006) és a következő "Carved In Stone" (2008) is éves toplistáim első helyén végzett. Utóbbihoz írtam is egy apró szösszenetet, amit kopipésztelek legott, mert tömörségében is jól ragadja meg a lényeget:

"Szar hír a többségnek, de ha a Rage lemezt ad ki, akkor olyan előnnyel indul a mezőnyben, mint Phelps az úszók között. Bumm a fejbe power metal, teketória nélkül. Maestro Viktor Smolski előtt pedig rogyjanak meg a térdek. Először ugyan furcsa volt a lemez szikársága, de aztán végem lett. Smolski for president!"

A 2010-es listám első helyét február elején még felelőtlenség lenne betölteni, de ahhoz a földnek az éggel kellene összeszakadni, hogy a "Strings To A Web" a csúfos kudarcot jelentő negyedik - Uram, Teremtőm! -, esetleg ötödik (!!!) helyre csússzon vissza.

Miért is? Mert ez a lemez egészen egyszerűen jó. Sőt nagyon jó!  Ráadásul úgy tűnik, hogy mindezt valami magától értetődő természetességgel szüli meg a trió. Ha Rage, akkor állkoppantó minőség, még akkor is, ha futószalagon dolgoznak. Most is van (de még milyen!) szimfonikus metal (Empty Hollow), ahogy az utóbbi időkben már megszokott, de nem valami kínos utánérzése az egyszer véletlenül jól sikerültnek, hanem a lábán önállóan megálló alapvetés, hangszer- és dallamorgiával. Olyanok lettek ők, mint a Rolls Royce gyár. Folyamatos a gyártás, de nem szükséges kínosan feszengeni a megjelenés előtt, hogy ez lesz-e olyan a minőség, mint egy vagy két éve. Lesz, mert Rolls Royce, illetve Rage. Nem a késztermék, hanem a név garantálja önmagában a minőséget. Idáig vezette Peavy mester veterán power metal csapatát a hosszú évek során. Az Ég áldja meg érte!

Ha a "Carved In Stone" szikárabbnak tűnt elsőre, ez a veszély most nem fenyeget. Igazi slágergyűjtemény, anélkül, hogy a "Düh" féktelen erejéből csak kissé is vesztett volna. Smolski olyan brutálisan tömény gitáralapokkal és virtuozitásukban is dallamos szólókkal szerelte fel a dalvázakat, hogy az esetlegesen gyengébb énektémák sem lennének szembeszökők. Ráadásul nincs is ilyen.

A letöltőkre pedig most is csapást mértek. Ahogy a "Carved", úgy az idei anyag is kapott DVD bónuszt. Egy profi minőségű Wacken-i koncertet, ráadásul vendég énekesekkel... Rage. A név kötelez. A koncerten meg veszek egy kapucnist.

Túrisas

Címkék: lemezkritika