Most olvastam a Hammerben, hogy a lemez néhány témája a Balatonparton született. A rajongó meg eljátszik a gondolattal, hogy mekkora lenne má', ha egyszer úgy véletlen megpillantaná Oliva-t, mondjuk Balatonszéplak-alsón, oversize XXL fürdőnaciban a mólón ülve, egy sajtos-tejfölös lángossal a kezében, a naplementében gyönyörködni.

Az a vicc mindebben, hogy egyáltalán nem olyan irreális az elképzelés. Jon Oliva nem sztáralkat, egy nagy jóságos mackó, aki ugyanakkor a Savatage és a TSO révén lényegesen több, világhírű produkcióban van benne, mint sok rocksztár. Őket mégsem tudnánk elképzelni a mólón, talán esetleg testőrökkel, meg cicababákkal, az meg nem az igazi.

Szóval nekem teljesen életszerű, hogy ez a zenei zseni lehuppan egyedül Széplak-alsón a mólóra, egy kismagnóval a kezében, és születik néhány dallam a Festival-ra. Néhány nagyon szomorú dallam, mert noha soha nem volt ez a nagydarab, az életben azért alapvetően vidám fickó Weikath/Hansen módra poénos és jókedvű saját dalaiban, de mióta tragikus körülmények között elment a testvér, Chris, azóta végképp nem az. Fájdalma van, a szólókarrierje óta deklaráltan is.

Egyetlen szólólemezét sem érzem hibátlannak, viszont egyetlen szólólemezétől sem válnék meg semmi pénzért. Számomra minden JOP korongon van néhány definitív dal, amely adott esetben orvosság, (szívgyógyszer) lehet, és amit a lelkileg nehezebb pillanatokban be (elő) kell venni. Nem azért mert felvidít, hanem azért, mert tökéletesen megfogalmazza az Érzést, ami által könnyebb és könnyebb lesz. Ilyen a korábbi lemezekről pl. a "Dark", a "Timeless Fight", vagy a gyönyörűségesen szomorú "Firefly".

A Festival sem önfeledt, vidám csujogatás, de ezt komoly rajongó nem is gondolhatta egy percig sem. Igaz, ami igaz, néhány üresjárat is van, heavy metal egyre kevesebb, klasszikus rock (Zeppelin) egyre több. De összetéveszthetetlenül benne van Jon Oliva Fájdalma és Lelke. Ez pedig bőven elég ahhoz, hogy a borítón látható kedves, kalapos bácsi szívélyességével invitáljunk mi is minden JOP szimpatizánst a Fesztiválra, és senkit ne beszéljünk le az anyagról.

Túrisas