Asperity: The Final Demand (2004)

Kiadó:
Arise Records

Tisztában vagyok vele, hogy alaposan elkéstem ezzel a beszámolóval, de nem hagyhattam ki még akkor sem, ha a szóban forgó svéd power metal formáció már régen nem is létezik. Azóta egy brit banda befoglalta az Asperity nevet, így valószínűleg a srácok végképp bedobták a törülközőt - vagy lesz nagy pereskedés, bár ezt nem hiszem.

Az együttes alapítói Stefan Westerberg dobos (Steel Attack, Carnal Forge, ex-In Thy Dreams) and Petri Kuusisto gitáros voltak (Carnal Forge, ex-In Thy Dreams), akik korábbi (death/thrash metal) foglalatosságaikba beleunva inkább dallamos, jellegzetesen skandináv power metált akartak játszani. Ráadásul Westerberg éneklés helyett végre dobolással kívánt foglalkozni, Kuusisto pedig gitárosként a billentyűk kezelése után újra a hathúros hangszert szerette volna nyakába akasztani. Miután megtalálták az alkalmas muzsikus társakat, lőn az Asperity, és néhány hetes közös munka után a Black Lounge (Avesta/Sweden) stúdióban fölvették "The Final Demand" című egyetlen albumukat.

Az eredmény nem lett sem hibátlan, sem kiemelkedő, sem sikeres, de arról szó sincs, hogy érdektelen lenne vagy érdemtelen arra, hogy így utólag megemlékezzünk róla. A remekbeszabott szólókkal és nagy ívű, kórusokkal színezett refrénekkel megpakolt lényegre törő muzsikájuk könnyed szórakozást ígér olyan hallgatóknak, akik a Lost Horizon, Dream Evil, Bloodbound vonalon mozognak. Peter Kronberg énekes hangja, erős és karcos, mint a házi szilva pálinka, a stílushoz jól igazodó, majdnem tökéletes megfejtésnek tűnik...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika