Tehát nem vagyok egy kimondott flúgológus, ha nem kért volna meg Boltsek Andi - szokásához híven ellenállhatatlanul - a kritikára, nem is írtam volna meg. No, nem azért mert rosszak, mert egyáltalán nem, de egy háromszámos EP-ről úgy írni, hogy az összehasonlítási alapként szolgáló előző nagylemez borítóját már láttam... - háááát. Ráadásul a három nóta az egy nóta, ugyanis a magyar nyelvű "Visszafordíthatatlan" fődalnak készült egy angol nyelvű, meg egy elb@szott változata. Kivételesen nem egy undormány elektro-mixről van szó, de ettől még felbosszantott az ún. radio edit.

 

Tényleg azt gondolja a zenekar, hogy ha a rövidke, de feelinges gitárszólót kivágják a dalból, akkor majd borosbocskor észnélkül rástartol "Editkére"? Ne legyetek már naívak, ugyan! Ha pedig a kisebb ker-és rockrádióknak is a néhány másodperces szólóval gyűlik meg a bajuk, hát szarjanak sünt, de nehogy már ehhez asszisztáljatok!

 

Ahhoz képest, hogy a zenekar sok cikkben, mint Black-Out zenei kistesó van említve, meglepett a kezdés. A határozottan megszólaló és a gitárriffet szintivel támogató nóta, amolyan 80-as évekbeli hajmetal feelinget áraszt, persze mai, modern hangzással. Rohadtul nem baj ám ez, mi itt csípjük az effajta múltidézést. Az énektémákban már elveszik ugyan a hajmetal íz, de ezzel együtt is egy jól eltalált, dallamos, vokálgazdag, populáris modern rocknótát sikerült tető alá hozni a srácoknak, a szöveg tekintetében azért itt-ott némi prozódiai hibával (pl. "sor-sód a könyved, bár lapozhatnád...")

 

A Flúg szerethető, tehetséges magyar zenekar. 

 

Túrisas