Stargate: Beyond Space and Time (2012)

Kiadó:
Crash & Burn Records

Honlapok:
www.stargateband.com
myspace.com/stargateband

Tessék, keressetek rá a "csillagkapu" és az "időn és téren át" kifejezésekre! Biztos rengeteg rockmuzsikát fog kidobni a Google... Most nem azért, de hogy lehet egy filmsorozat címét zenekarnévnek választani? Csak azért sem fogom a fél napomat infókra vadászva tölteni, de annyit azért mondhatok, egy olasz zenekar bemutatkozásáról van szó. 2003-ban volt ugyan már egy EP-jük, de más felállással – aztán szünet, újjáalakulás, nagylemez.

A köztes időt azért nem töltötték haszontalanul, mert a korong kifejezetten jól szól. Ja, merthogy közben felrántottak egy saját stúdiót! Volt hát idejük elszöszölni a felvételekkel, melynek tudatában nem is akkora meglepetés, mint volt elsőre, hogy már a felvezetőben nagyon-nagyon szépen szól az a gitár. Ettől azonban sokkal de sokkal fontosabb, hogy Fabio Varalta nem csak a hangzását lőtte be, de piszkosul tudja, hogy mit akar azzal a hathúrossal kezdeni. Nagyon okosan és technikásan penget, tudatosan építi fel a saját stílusát, egyéniségét a különböző iskolák vegyítésével. Esküszöm, csak miatta megéri végighallgatni ezt a produkciót, pedig a többiek sem Béna Béla zeneiskolájában vettek magánórákat (hanem természetesen H. Sanyinál).

Olyan persze nincsen, hogy elsőre minden tökéletes legyen. Itt is van némi feketeleves, de ez most olyan feketeleves, ami nem is annyira sötét. Legfeljebb amolyan szürkés. Az pedig, ami némileg zavarossá teszi a főzetet, nem más, mint a komoly Angra párhuzam. Ugyanazt a szimfonikusba hajló, alattomosan intelligens power metalt tolják, mint a brazilok. Egy debütálás esetén én speciel nem követelem meg az azonnali önállóságot, márpedig, ha egy euro-power banda hasonlítson valamire, akkor az bizony leginkább az Angra legyen!

Szóval, ha meg nem is újítják a rockzenét, legalábbis még, ígéretes csapat ez, a béna névválasztás ellenére is. 60 percnyi dal és dallamközpontú, progresszívba hajló szimfo-power, okos ritmizálással, remek gitármunkával, intelligens dalszerkezetekkel, magabiztos hangszerkezeléssel. Nekem ennél sokkal több nem is kell egy csendes vasárnap estére, a szokásos sci-fi sorozat (csak azért sem a Csillagkapu) után levezetésnek.

Kotta

Címkék: lemezkritika