Anuryzm: Worm's Eye View (2012)

anuryzm worms eye view 350.jpg

Kiadó:
Melodic Revolution Records

Honlapok:
www.anuryzm.com
myspace.com/anuryzm

Bevallom, nem szeretem az uborkát. Maximum a "koviubit", mert nyersen enyhe emésztési zavarokat okoz nálam. Szóval az uborkát jobbára hanyagolom, de sajnos az uborkaszezont már korántsem olyan könnyű kikerülni. Az csak úgy van. Így, a nyár közepe-vége felé, amikor mindenki, aki csak teheti, megérdemelt pihenését tölti, nem bővelkedünk izgalmas, új megjelenésekben. Ezért alkalom nyílik olyan bandákról is megemlékezni, akik az év egy sűrűbb időszakában talán elsikkadtak volna.

Remélem, az érintettek nem haragszanak meg, ha azt mondom, hogy az Anuryzm bemutatkozó lemeze tökéletesen alkalmas arra, hogy a tematikus aszály okozta űrt kitöltse. Még arra is lehetőséget ad, hogy - szokásomhoz híven - ócsároljam a névválasztást. Nehezen tudom fölfogni, hogy miért nevez el bárki is egy zenekart az érfal kötőszöveti gyengesége miatt keletkezett verőértágulatról. Ronda dolog ám az! Egy rokonom néhány perc alatt - belsőleg - kivérzett. Szóval az "aneurysma ruptura" nem menő...

Hogy azért egy kicsit az együttessel is foglalkozzunk, a történet kb. 9 évvel kezdődött Libanonban, ahol John Bakhos gitáros néhány főiskolás haverjával helyi fesztiválokon muzsikálgatott. Kíváncsi vagyok, vajon Libanonban hogy néz ki egy extrém metál fesztivál! A banda végül nem vitte semmire, mert John először Kanadába, majd gyermekkorának "egzotikus" színhelyére, Abu Dhabiba (vagy Abu-Dzabiba?) költözött. Azért az Egyesült Arab Emirátusokban sem lehet olyan vérpezsdítően izgalmas a metál szcéna! Bár - ha igaz a hír - az Anuryzm ezév májusában az Avenged Sevenfold előzenekaraként lépett föl Abu Dhabiban. Talán nekem vannak furcsa, előítéletes elképzeléseim a heavy metal és az iszlám kultúra viszonyáról.

John Bakhos tehát összeállt gimis cimborájával, Nadeem Bibby énekessel, megfűzte Martin Lopez dobost (Soen, Opeth, Amon Amarth), és meginvitálta Uri Dijk billentyűst (Textures, Ethereal), hogy végre rögzítsék a közel 10 éve fölgyülemlett anyagot. Ami extrém metálként indult, végül progresszív hajlamú, jellegzetesen skandináv metalcore lett egyenesen az Egyesült Arab Emirátusokból! Különös házassága ez Abu Dhabinak és Göteborgnak!

Ugyan ez a muzsika inkább érdekes, mint átütő, ráadásul jót tett volna neki, ha - amúgy Myrath módra - ötvözi a közel-kelet sajátos zeneiségét a vegytiszta, ortodox metállal, mégis szerezhet néhány kellemes, tartalmas percet a nagy nyári szárazságban eltikkadt fémszívűeknek.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika