Kiadó:
Frontiers Records

Honlap:
www.aprideoflions.com

Julius Caesarral ellentétben Március Idusa (The Ides Of March) Jim Peteriknek nem a véget jelentette, hanem a kezdetet. Később igazi túlélőként (Survivor) belevetette magát a filmzeneírásba, ahol a Rocky III (Eye Of The Tiger), majd a Rocky IV főcímdalával (Burning Heart) beírta magát a halhatatlanságba. Így 2012-ben már nyugodt lélekkel írhat dalt és nevezhet el albumot egy halhatatlanról (kvázi önmagáról). A tigris szemétől eljutva az oroszlánok büszkeségéig 2003-ban zenekart alapított egy fiatal tenorral, Toby Hitchcock-kal, és sorban egymás után ki is adtak három stúdiólemezt, valamint egy koncert CD-t/DVD-t.

Aztán öt év csend következett, miközben Jim megjelentetett kettő, Toby egy szólólemezt. És amikor már azt hittük, nincs tovább, váratlanul újra felbukkantak egymás oldalán ezzel a "Halhatatlan" lemezzel. Szerencsére nem "hallhatatlan" a muzikalitás, ami még mindig ott áramlik Peterik vénáiban, az egész album magas színvonalú dallamos rockmuzsika, ami elvárható egy ilyen kvalitású zeneszerző-gitárostól, és egy AOR-ra teremtetett orgánumtól. A közreműködők a korábbi albumok kísérőzenészei (Ed Breckenfeld [World Stage] dobos, Klem Hayes [Survivor] basszusgitáros és Mike Aquino [World Stage] gitáros) mellett dobon Kelly Keagy (Night Ranger) és basszusgitáron Bobby Lizik (Jillian), vagyis a háttér sem átlagos képességű zenészekből áll, mégis valami hiányzik a produkcióból. Nagyon kellemes hallgatnivaló, de nincs rajta egyetlen "nagy dobás" sem, nincs egy "Eye Of The Tiger", vagy egy "It's Criminal", egy "The Gift Of Song", hogy a Pride Of Lionsnál maradjunk.

Az öt év hallgatás alatt nem érett be úgy az anyag, mint kellett volna, talán mert Jim előtte ellőtte a puskaporát a Jim Peterik's Lifeforce néven működő jazz-rock formációval, régi énekesével, Jimi Jamisonnal is készített egy szólólemezt, és a 2012-es Beach Boys újjáalakuló albumra írt nótáknál is itt-ott besegített.

Azért egy maxira való "jó nóta" belefért az idei lemezbe, ha nem is merném leírni rájuk a "sláger" szót (bár ki tudja, idővel még slágerré is érhet néhány): a Peterik-Hitchcock ének- és ezzel párhuzamos ritmusváltásokkal operáló címadó "Immortal" megalapozza a hangulatot. A "Coin Of The Realm"-re is felkapja az ember a fejét, ha másért nem, a "Tigris szeme"-riffek ismerős csengése miatt, egyébként ez az egyetlen dal, melyet Peterik nem saját kútfőből merített, hanem Pamela McNeill ötletét gondolta tovább. Ezen kívül az egy régi Survivor album címére hajazó "Vital Signs" is kellemes pillanatokat szerezhet, talán a lemez legintenzívebb, legfordulatosabb énekdallamát hordozva, és itt is találkozunk Peterik énekével a mélyebb részeknél. Végül az "Ask Me Yesterday" remek zárása a lemeznek, kicsit olyan, mintha a sok közös vendég-közreműködés során ragadt volna valami Peterikre Tommy Denander stílusából.

A többi kellemes, de átlagos háttérzene. Igaz ugyan, hogy abból viszont kiváló minőségű, remekül hangszerelt, nem összecsapott fércmű, de mégsem maradnak meg a dallamok hosszú távon. A megjelenéssel viszont egy fél évvel elvétették március idusát.

CsiGabiGa