Kiadó:
Despotz Records

Honlap:
facebook.com/Civilwarsweden

A volt tagok visszavágnak! Ki lesz a polgárháború győztese? A svéd géniusz a csapatok élén!  Nos, igen, ha a Dionysos Rising Blikk stílusban íródna, talán ilyen szalagcímekkel lehetne kezdeni a Civil War nevű új formáció EP-jének kritikáját, és jóllehet, biztos vannak olyanok, akik számára blogunk értéke a Blikknek megfelelően egyenlő a nullával – mert ugye félhivatalosan, egy kisdoktoriból lett PhD disszertáció megállapításait tekintve az ördög zenéjét propagáljuk – azért megpróbálunk némi színvonal emeléssel kikerülni annak a bizonyos kétéltűnek a popója alól. Így hát száraz és tényszerű indítással, a csapat a Sabatonból kikerült ex-tagok, valamint korunk Dio parafrázisának tekintett Patrik Johansson kollaborációjának az eredménye, és ha nagyon akarnám, most igen gyorsan rövidre zárhatnám az ismertetőt. Mert milyen is az új lemez? Hát olyan, mint amikor a Sabaton szögletes, indulós, minimál ütemes menetelésére az Astral Doors epikus jellegű refrénjeit borítjuk, zenei mixtúráját adva az egyébként első hallásra elég furcsa hibridnek.

A dolog azonban a leírtak ellenére működik, és ha igazak azok a hírek, miszerint a négy instrumentalista nem volt bevonva az ex-csapat kreatív folyamataiba, akkor Joakim kapitány bizony, hogy nagy hibát követett el. A dalok ugyanis már most jobbak, mint a Sabaton összes slágerének képzeletbeli válogatása: a háborús, ökölrázós hangulat megmaradt, ám Patriknak köszönhetően az apokaliptikus meseszövés jóval hajlékonyabbá teszi a Sabaton eredeti ridegvasát: az énekes számos projektje ellenére úgy érzem, ebben a Dio építette epikában érzi legjobban magát – és érezzük mi is jobban magunkat, már akik annyira nincsenek oda a "Vaspapucs" "álgermánus" jellegéért.

Az ízelítő fényében várom hát a nagylemezt, addig is: hallgassátok meg az EP nyitó dalát, aminél nagyobb himnuszt – "Book Of Dead" – idén csak a Bloodbound tudott elkövetni, és mielőtt Tartuffe kolléga kiátkoz, gyorsan megjegyzem: az is egy önfeldolgozás volt a sokat dicsért második lemezükről.

Garael